Kaukázusi Szent Ignác (Briancsaninov) - A gazdag Földesúr, a pazar vacsora és a koldusok

 

 

A mai ember, amikor szembetalálja magát az ortodoxia hatalmas lelki kincsestárával és magasztos teológiájával, akaratlanul is elfeledkezik arról, hogy mely időket éljük. Elméje elhomályosodik és elkezd álmodozni olyan magasztos lelki állapotokról, mint a "szakadatlan ima", theória (istenszemlélés), theózis (Istennel való egyesülés) és rosszabb esetekben beképzeli magának, hogy ő bizony ezekben már részesült is. Az ilyen emberek, az ortopraxisban használt kifejezéssel, prelesztben, azaz lelki delúzióban vannak, ezt már eleve abból is sejthetjük, hogy nagyrészük még csak nem is tartozik az Igaz Egyházhoz. Az ő számukra ajánljuk Kaukázusi Szent Ignác (Brianchaninov) nagyszerű írását, a gazdag Földesúrról és a rongyos koldusokról. És, hogy ezeknek az eltévelyedett lelkeknek könnyebbé tegyük e történek megértését, elmondjuk, hogy ezek a koszos és rongyos koldusok bizony mi vagyunk, az utolsó idők keresztényei. Nekünk, gyarlóságunk miatt, már nem jutottak magasztos karizmatikus ajándékok úgy, mint a múltbéli nagy szenteknek. Nekünk egyetlen dolgunk van ezekben az utolsó időkben, mégpedig az, hogy Szent Ortodox Hitünket változatlanul megőrízzük és megvédjük az eretnekek és a pogány ál-vallások támadásaitól és, hogy bűnbánatot tartsunk az örök élet reményében. Amennyire persze ez számunkra gyarló embereknek lehetséges, hisz ne feledjük, hogy még maga a nagy Szent Sziszoész is, aki elérte az emberi tökéletesség csúcsát, halálakor még időt kért az érte jövő angyaloktól, mert nem volt benne biztos, hogy vajon elkezdte e már a bűnbánatot.

Kaukázusi Szent Ignác (Briancsaninov)
Aréna, A szabályok alkalmazása a mai szerzetességre, 211. oldal

 A gazdag Földesúr pazar vacsorát adott barátainak és ismerőseinek, valamint számos embernek, akiket meghívott a vacsorára, hogy bővítse barátainak és ismerőseinek körét.  Végtelen mennyiségű elképzelhetetlen és leírhatatlan minőségű lelki ételt biztosítottak a vendégek számára a lelki asztalon. A vacsora végén a vendégeknek nagylelkűen lelki ajándékokat adtak. Amikor a meghívott díszvendégek távoztak, a Földesúr kinézett az esküvői teremből, és az ajtóknál megpillantotta az éhes koldusok tömegét, akik örömmel élvezték volna a vacsora után megmaradt maradékot. A legkegyelmesebb Úr azt mondta a szolgáknak, hogy hagyják abba az asztal letakarítását. Meghívta a koldusokat, hogy jöjjenek be, annak ellenére, hogy mocskos és rongyos kinézetük nem voltak összhangban az esküvői terem csodálatával, és letette eléjük a lakoma maradványait. Félénken és csodálkozva a koldusok beléptek a tágas terembe, odamentek az asztalhoz és ott álltak ott, ahol történetesen a vacsora volt, és mindegyik koldus elkezdte venni és enni, amit csak talált előtte. Felszedték az összes maradékot. Természetesen egyikőjük sem kóstolt egyetlen egész tál ételt, sem a szolgák rendes jelenlétét, sem a vendégek által használt értékes tányért és evőeszközöket nem élvezték, és nem hallották az énekesek hatalmas kórusát vagy az egész világegyetemben zengő és a mennyekbe szálló zenét. Éppen ezért a koldusok egyike sem tudott világos és pontos elképzelést alkotni a menyegzőről, noha voltak köztük természetes intelligenciájúak. Miután jóllaktak a maradékkal, meg kellett elégedniük a kitűnő és finom vacsora sejtelmes és hozzávetőleges elképzelésével, amelyet a tisztelt vendégek élvezhettek. Miután eltakarítottak mindent, ami ehető volt az asztalon, a koldusok a Földesúr lábai elé estek, megköszönve neki azokat az ételeket, amelyeket még soha nem ízleltek vagy láttak. Azt mondta nekik: "Testvéreim, a mennyegző előkészítése során nem gondoltam rátok. Tehát nem adtam nektek megfelelő vacsorát, és nem adtam neked azokat az ajándékokat, amelyeket mind egy korábban elvégzett számítás szerint adtam át, amelyet csak én értek." A koldusok egy hangon felkiáltottak: "Uram, kik vagyunk mi, hogy ajándékokat vagy egy nagy vacsorát kapjuk?! Kimondhatatlanul hálásak vagyunk, hogy nem vetettél el minket. Beengedtél  az esküvői terembe minket, akiket mindenféle hiba kínoz, és megmentettél minket az éhhaláltól."  A koldusok szétszéledtek, megköszönve és megáldva a jószívű Gazdát. Majd a jóságos Földesúr szolgákhoz fordulva azt mondta: "Most szedjétek le az asztalt, és zárjátok be a termet. Nem lesz több vendég, és amit étel gyanánt felajánlhatnánk azt már felajánlottuk. Minden elfogyott."

 Ó, a bölcsesség és az Isten tudásának gazdagsága!  Mennyire kifürkészhetetlenek az ítéletei és az útjai! "Mert ki ismerte az Úr elméjét, vagy ki lett az Ő tanácsadója?" "Vagy ki adott Ő neki bármit is, hogy azt visszakeljen Neki fizetni?" Mert tőle, általa származik és övé minden dolog, kinek legyen dicsőség mindörökké! Ámin.