SZENT TAMÁS APOSTOL ÉLETRAJZA ÉS VÉRTANÚSÁGA

 

 Tropár 2. hang 

Krisztus tanítványa voltál, az apostolok isteni gyülekezetének tagja, te megbizonyosodtál Krisztus feltámadásáról, hitetlenségeddel és érintéseddel igazoltad az Ő legtisztább szenvedését, ó dicséretes Tamás. Esedezz most békéért és nagy irgalomért mi érettünk.

Konták 4. hang

Krisztus apostola és valódi szolgája isteni kegyelemmel eltelve, bűnbánattal kiáltott Hozzád: Te vagy az én Uram és Istenem!

Szent Tamás apostol, akit Ikernek hívnak, a galileai Pániász városából származott. Amikor Urunk Jézus Krisztus a földi élete idejében járta a városokat és a falvakat, tanítva és gyógyítva minden betegségtől az embereket, Tamás, hallva az Ő igehirdetését és látva az Ő csodáit, lelkével teljes mértékben hozzászegült. És kísérte Őt, táplálkozva édes szavaival és nézve a szentséges arcát, és méltó lett rá, hogy az Úr besorolja a tizenkét apostol közé, akikkel együtt kísérte Őt egészen az üdvös kereszthaláláig. Az Úr Krisztus feltámadása után pedig Szent Tamás hitetlenségével igen megerősítette Krisztus Egyházában a hitet. Mert amikor a többi tanítvány mondta: „Láttuk az Urat” (Jn 20,25), ő nem hitt nekik, míg maga nem látta meg Krisztust, és nem tapogatta meg a sebeit. És nyolc nappal a feltámadás után, amikor az összes tanítvány együtt volt, Tamás is köztük, megjelent nekik az Úr, és azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás pedig, látva Krisztust és megtapogatva életadó bordáját, mondta: „Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,26-28). Ez a Tamással megesett történet nyilvánvalóan megerősíti mindenki számára az Úr valós feltámadását: mert Krisztus valóban feltámadt, és megjelent tanítványainak, nem mint kísértet és nem valamely más testben, hanem ugyanabban, amelyben kereszthalált szenvedett miérettünk. Az Úr Krisztus mennybemenetele és a Szentlélek leszállása után a szent apostolok kockát dobtak fel, hogy megtudják, ki hova menjen hirdetni az Isten igéjét. Szent Tamásnál a kocka úgy esett, hogy Indiába kell mennie, hogy ott megvilágosítsa a pogánysággal elsötétült vidékeket, és megtanítsa a különböző népeket az igaz hitre: pártusokat és médeket, perzsákat és hirkániakat, baktriaikat és brahmanokat, és az India egész területén élő lakosságot. Szent Tamás azonban nagyon bánatos volt, mivel olyan vad népség közé küldetett. Ezért megjelent neki látomásban az Úr, biztatva őt, és parancsolva neki, hogy legyen bátor és ne féljen, ígérve neki, hogy Ő maga vele lesz. És hamarosan az Úr lehetővé tette neki, hogy elutazzon azokra a vidékekre, a következő módon: Gundafor indiai király, egy gyönyörűszép palotát akarván építeni, elküldte Abban nevű megbízottját Palesztinába, hogy ott keressen egy kiváló ácsmestert, aki ügyes és alkalmas lenne rá, hogy megépítsen neki egy olyan palotát, mint amilyen a római császároknak van. Az Úr megparacsolta Tamásnak, hogy menjen India vidékeire. Amikor Abban kereste Pandzsábban a bölcs ácsmestert, Tamás találkozott vele, és mint ügyes ácsmester mutatkozott be neki. Abban kiegyezett vele, és hajóval indultak útra, alkalmas széllel hajózva. Útközben kiköttek egy városban, ahol trombita és más hangszer hangját hallották: mert annak a városnak a királya férjhez adta a lányát, és hírnököket küldött a város minden tájára, hogy meghívják a gazdagokat és a szegényeket, a rabszolgákat és az idegeneket a menyegzőre; ha azonban valaki elutasítaná a meghívást, a királyi bíróság elé fog állni. Abban és Tamás, hallván ezt a felszólítást és félve, nehogy mint idegenek maguk ellen haragítsák a királyt, ha nem tesznek eleget a meghívásának, elmentek a királyi palotába a menyegzőre. Amikor már mindenki helyet foglalt és mulatni kezdett, az apostol az utolsó helyre ült, és semmit sem ízlelt meg, nem vett részt a mulatozásban sem, hanem elmerült а saját gondolataiban. És mindenki úgy tekintett rá mint idegenre és más nemzetiségűre. Akik pedig mellette ültek, megkérdezték tőle: Miért jöttél ide, ha se nem eszel, se nem iszol? Az apostol válaszolt: Nem étel és ital miatt jöttem ide, hanem, hogy teljesítsem a király parancsát, mert a hírnökök nagy hangon hirdették, hogy királyi bíróság elé fog állni az, aki nem jön el a menyegzőre. A meghívottak között volt egy zsidó asszony is, aki gyönyörűen tudott játszani fúvós hangszeren, és a jelenlevők közül mindenki számára énekelt valamilyen dicséretet. Meglátva Tamást, aki nem vett részt a mulatságban, hanem gyakran az égre tekingetett, felismerte, hogy zsidó, és zenélve zsidó nyelven énekelte neki: Egy az Isten – a zsidók Istene, aki teremtette a Földet és az eget. Élvezettel hallgatta az apostol ezt a verset, és kérte az asszonyt, hogy többször ismételje meg azokat a szavakat. Egy szolga azonban, aki a bort szolgálta fel, látva, hogy az apostol nem vidám, pofon vágta, mondván: Menyegzőre vagy hívatva; ne legyél szomorú, hanem vidám, csatlakozva azokhoz, akik isznak. Erre így szólt neki az apostol: Még ebben az életben adja neked vissza ezt az Úr, és a kezet, amely megütött, hadd lássam, hogy sokak szeme láttára húzza a kutya. Rövid idő elteltével a szolga, aki megütötte az apostolt, elindult a forrásra vízért, hogy legyen mivel meghigítani a bort a vendégeknek. De a forrásnál váratlanul rátámadt egy oroszlán, a földre borította és átharapta a torkát, kiszívta a vérét és elment. Akkor odafutottak a kutyák és darabokra marcangolták; egy fekete kutya pedig elkapta a jobb kezét, elvitte a menyegzői lakomára, és mindenki szeme láttára odadobta. Látva ezt, mindnyájan megrendültek, és magukban kérdezték, kié az a kéz. Az asszony pedig, aki a fúvós hangszeren játszott, felkiáltott: Ma közöttünk valami nagyon titokzatos dolog történik, vagy Isten van itt velünk, vagy az Ő küldöttje. Mert én láttam, hogy a bort felszolgáló szolga pofon vágott egy embert, és hallottam, hogy az az ember zsidó nyelven ezt mondta: „A kezet, amely megütött, hadd lássam, hogy sokak szeme láttára húzza a kutya”, ami meg is történt, ahogy mindnyájan látjátok. E szavak után mindenkit félelem fogott el. Amikor véget ért a menyegzői mulatozás, a király, akit mindenről tájékoztattak, magához hívta Szent Tamás apostolt, és mondta neki: Menjél be a palotába, és áldd meg a férjhez ment lányomat. Az apostol bement, és szemérmességre és a szüzesség megőrzésére biztatta a fiatal házaspárt, utána imát mondott értük, megáldotta őket, és elment. Rövid idő elteltével a házaspár álmában megjelent Jézus, Tamás apostol alakjában, és szeretettel ölelte őket. A vőlegény gondolta, hogy az Tamás apostol, és mondta neki: Te mindenkinél előbb mentél ki, hogyan kerültél újra ide? Az Úr válaszolt: Én nem Tamás vagyok, hanem a testvére, és mindenki, aki megtagadja e világot, és utánam jön, mint ő, nem csak testvéreim lesznek az eljövendő életben, hanem országom örökösei is. Azért, gyermekeim, ne felejtsétek el, amit mondott a testvérem, hogy ha megfogadjátok a tanácsát, és makulátlanul megőrzitek a szüzességteket, méltóvá váltok megkapni az enyészhetetlen koszorúkat az égi palotámban. Elmondva ezt az Úr, elment; ők pedig, amikor felébredtek, elmesélték egymásnak, amit álmukban láttak, és felkelve, egész éjszakán át buzgón imádkoztak Istenhez. A szavakat pedig, amelyeket álmukban hallottak, őrizték a szívükben, mint valami értékes kincset. Reggel a király meglátogatta a fiatal házaspárt, és látta, hogy messze ülnek egymástól. Tanácstalanságában megkérdezte őket, miért ülnek olyan messze egymástól. Mire ők válaszoltak: Imádkozunk Istenhez, hogy adjon erőt halálunkig megőrizni a szüzességet a házasságunkban, amellyel most is rendelkezünk, hogy meltókká váljunk megkapni az égi palotában az enyészhetetlen koszorút, melyet megígért az Úr, amikor megjelent nekünk. Akkor világos lett a királynak, hogy a szüzesség megőrzését az az idegen ember tanácsolta nekik, aki tegnap a palotában volt. Ez nagyon feldühítette a királyt, ezért elküldte a szolgáit, hogy fogják el az apostolt, de nem találták meg, mivel Abban és Tamás már elhajóztak India irányába. Amikor Indiába érkeztek, Abban és Tamás apostol Gundafor király elé álltak, és mondta Abban: Íme, uram, idevezettem hozzád Palesztínából a bölcs ácsot, hogy megépítse neked a palotákat, melyek a te királyi fenséged kívánsága szerint készülnek. A király megörült, megmutatta Tamásnak a helyet, ahol fel kell építeni a palotákat, meghatározta azok méretét, és sok aranyat adott Tamásnak az építéshez, ő maga pedig elutazott a királysága másik vidékére. Megkapva az aranyat, Szent Tamás apostol elkezdte azt osztogatni a nincsteleneknek, koldusoknak és szerencsétleneknek; maga pedig az Evangélium igehirdetésén fáradozott, sokakat megtérítve Krisztus hitére, akiket meg is keresztelt. Abban az időben az a fiatalember, aki megígérte – Tamás tanácsa szerint – hogy megőrzi feleségével a szüzességet, amikor hallotta, hogy az apostol Indiában hirdeti Krisztust, magához vette a feleségét, és elutazott vele az apostolhoz. Megtanulva a szent apostoltól Krisztus hitét, megkeresztelkedtek. A felesége kereszteléskor a Pelágia nevet vette fel, és a későbbiekben vértanúhalált szenvedett Krisztusért; a fiatalember pedig a Dénes nevet kapta, majd azt követően püspöki rangra lett méltó. Visszatérve saját hazájukba az apostoli áldással, terjesztették Isten nevének dicsőségét, hitetleneket térítettek Krisztushoz, és templomokat építettek a városokban. Amikor elmúlt két év, elküldte a király az embereit az apostolhoz, hogy megtudja: készen lesznek-e hamarosan a paloták. Az apostol azt válaszolta a küldötteknek, hogy már csak a tetőt kell felrakni. A király megörült, mivel gondolta, hogy Tamás valóban a földön építi a palotáját, és megint sok aranyat küldött neki, megparancsolva, hogy minél előbb legyen kész a gyönyörű tető. Szent Tamás pedig, megkapva újra az aranyat, felemelte az ég felé szemeit és kezeit, és mondta: Hálás vagyok Neked, emberszerető Uram, hogy különböző módokon segíted az embereket, hogy elérjék az üdvösséget! És újra szétosztotta az elküldött aranyat azoknak, akik segítséget kértek tőle, ő maga pedig tovább hirdette szorgosan Isten igéjét. Amikor elmúlt bizonyos idő, a király megtudta, hogy Tamás még csak el sem kezdte a rábízott munkát, és hogy az összes aranyat szétosztotta a szerencsétleneknek, az építésről pedig még csak nem is gondolkodott, hanem járva a városokat és falvakat, hirdet valamilyen új Istent, gyönyörű csodákat művelve. A király ezért nagy dühre gerjedt, és elküldte szolgáit, hogy fogják el az apostolt, és vezessék hozzá. Amikor Szent Tamást odavezették a király elé, megkérdezte tőle a király: Megépítetted a palotákat? Ő válaszolt: Hatalmasakat és gyönyörűeket építettem. Erre mondta a király: Gyerünk, akkor nézzük meg a palotákat. Válaszolt az apostol: Nem láthatod e földi életben azokat a palotákat, hanem amikor elmész ebből az életből, akkor meglátod majd őket, és örömmel fogsz beléjük költözni, és örökké fogsz bennük élni. A király azonban úgy tekintett erre, mintha az apostol gúnyolódna vele, ezért nagyon elszomorodott, és megparancsolta, hogy Abbannal együtt – aki odavezette őt – vessék a börtönbe, hogy ott tespedjenek, ameddig kegyetlen halállal meg nem bünteti őket: mert a király azt tervezte, mielőtt tűzbe veti őket, elevenen lenyúzza róluk a bőrt. Amikor a börtönben ültek, Abban korholta az apostolt, mondva: Te átvertél engem is meg a királyt is, úgy mutatkozva be, mint valami tapasztalt ács. És íme, most tönkretetted a király aranyát és az én életemet. Most temiattad szenvedek, és kegyetelnül fogok meghalni: a király könyörtelen, és mindkettőnket meg fog ölni. Az apostol pedig vigasztalva őt, mondta: Ne félj, még nem jött el az idő, hogy meghaljunk; életben maradunk és szabadok leszünk, a király pedig tiszteletben fog bennünket tartani a paloták miatt, melyeket megépítettem neki a Mennyországban. Még azon az éjszakán megbetegedett a király testvére, és ezt az üzenetet küldte a királynak: A gondoktól, melyek veled történtek, engem is elfogott a bánat, amitől megbetegedtem, és íme, haldoklom. És valóban, a király testvére mindjárt ezután meg is halt. Ettől az új bánattól a király megfeledkezett az előző bajáról, és reménytelenül kezdett zokogni testvérének halála miatt. A halott lelkét azonban Isten angyala magához vette, és felvitte az égi lakóhelyekhez; és körbejárva azokat a lakhelyeket, mutogatta neki a sok csodálatosan hatalmas és gyönyörű palotát, melyek közül egyik olyan kimagaslóan csodálatos és gyönyörű volt, hogy azt nem lehet körülírni. És megkérdezte az angyal a lelket: E paloták közül melyikben szeretnél élni? A lélek nézve azt a legszebb palotát, mondta: Ha megengednék nekem, hogy csak egy kis sarkában éljek annak a palotának, én semmi mást nem kérnék. Mire az angyal mondta neki: Nem élhetsz abban a palotában, mert az a testvéred tulajdona; neki azt az az idegen Tamás építette abból az aranyból, amit a testvéred adott neki. És mondta a lélek: Kérlek, uram, engedj el a testvéremhez, és én megveszem tőle ezt a palotát, mert ő még nem tudja, hogy az milyen gyönyörű, és miután megveszem, újra visszajövök ide. Akkor az angyal visszavezette a lelket a testbe, és a halott azonnal föléledt, úgy, mintha álmából ébredt volna fel, és érdeklődött a jelenlevőktől a testvére iránt, kérve, hogy a király, az ő testvére, jöjjön el hozzá. A király viszont, amikor hallotta, hogy föléledt a testvére, nagyon megörült, odafutott hozzá, és amikor meglátta őt élve, még boldogabb lett. A feltámadt ezt kezdte mondani neki: Biztosra tudom, király, hogy te engem, a testvéredet, szeretsz, és sírtál értem; és ha lehetőséged lenne fizetséggel kiváltani engem a halálból, te fél királyságodat is odaadnád értem. Mondta a király: Igen, valóban így van. Erre azt mondta a testvér a királynak: Hogyha ennyire szeretsz, akkor kérek tőled egy ajándékot, melyet ne vonj meg tőlem. Válaszolt a király: Mindent, ami az uralkodásom alatt áll, neked fogom ajándékozni, a kedves testvéremnek. Ezeket a szavakat a király esküvel mondta ki. Akkor mondta neki a feltámadt testvére: Add nekem az égi palotádat, és vedd el érte magadnak az összes vagyonomat. Amikor hallotta a király ezeket a szavakat, zavarba jött és hallgatott. Utána mondta: Honnan van nekem palotám az égben? Válaszolt a testvér: Valóban létezik az égben olyan palota, amelyről te nem tudsz, és amilyet nem láttál az egész égbolt alatt. Azt neked Tamás építette, akit te börtönben tartasz: én láttam, és gyönyörködtem annak kimondhatatlan szépségében, és kértem, hogy csak egyik sarkában lakhassam, de azt sem engedték meg. Mert az angyal, aki vezetett, mondta: Nem élhetsz te abban, mert az a testvéred palotája, melyet az az idegen Tamás épített. Én akkor kértem az angyalt, hogy engedjen el hozzád, hogy megvegyem tőled azt a palotát. Azért, ha szeretsz engem, add azt nekem, és cserébe vedd el az összes birtokomat. Akkor a király kétszeresen is megörült: először, mert testvére visszatért az életbe, másodszor meg az ő számára megépített palotáknak az égben. És mondta a király a feltámadt testvérének: Kedves testvérem, én megesküdtem, hogy mindenről lemondok érted, ami a hatalmam alatt áll a földön, de a palotát, amely az égben van, nem ígértem neked. De ha akarod, van ácsunk, aki neked is megépíthet egy ugyanolyan palotát. E szavak után a király rögtön elküldte a szolgáját, hogy vezesse oda Tamást Abbannal együtt, aki őt találta. Amikor közeledtek, a király odasietett elébük, és leborult az apostol lábai elé, kérve őt, hogy bocsassa meg bűnét, amelyet vele szemben tudatlanul elkövetett. Az apostol, hálát adva Istennek, mindkét testvért elkezdte tanítani Urunk Jézus Krisztus hitére; ők viszont, lelkük mélyéig meghatódva, szeretettel fogadták be a szavait. Hamarosan ezek után a szent apostol megkeresztelte őket, és megtanította a keresztény életmódra. És mindkét testvér számtalan alamizsnával örök lakhelyeket épített meg magának az égben. Eltöltve egy bizonyos időt velük, és jól megerősítve bennük a szent hitet, elindult az apostol a környező városokba és falvakba munkálkodni az emberek lelki üdvösségén. Abban az időben, amikor Tamás apostol az Evangélium hirdetésével világosította fel India földjét, elhunyt Isten Anyja. Ezt követően az összes apostolt különböző vidékekről felhőkre emelték, és elvitték őket Getszemáni-kertbe, a Szentséges Szűz halotti ágyához. Szent Tamás apostolt is felvették Indiában, de nem érkezett meg arra a napra, amikor eltemették a Tisztaságos Istenanyja Istennel felmagasztalt testét. Ez Isten akarata volt, hogy a hívőknek a legmeggyőzőbb bizonyítékot adja át arra, hogy az Isten Anyja felvétetett testével az égbe. Mert ahogyan Krisztus feltámadásában is jobban bizonyosodtunk meg Tamás hitetlensége által, úgy Tisztaságos Istenanyja Szűz Mária testének felvételében is Tamás késése által bizonyosodtunk meg. Mert az apostol csak három nappal a temetés után érkezett meg, és bánkódott, mivel nem ért oda a temetés napjára, hogy a többi apostollal együtt a sírig kísérje az Úr Anyjának szent testét. Akkor a szent apostolok egymás közt megbeszélték, hogy megnyitják Szent Tamás miatt a Szentséges Isten Anyja sírját, hogy ő is megláthassa az Ő tisztességes testét, hódoljon neki, és megvigasztalódjon bánatában. Amikor azonban megnyitották a sírt, nem találták ott a testet, hanem csak egy lepelt, ahogy ott fekszik. Innentől fogva mindenkinek világossá vált, hogy Isten Anyja, mint a Fia, harmadnap feltámadt, és testével felvétetett az égbe. Ezek után Szent Tamás apostol újra India földjén jelent meg, és hirdette Krisztust; és sokakat megtérített jelek és csodák által. Mailapur városban sokakat megvilágosított és szent hitre térített a következő csodával: Annak a környékén egy hatalmas fa feküdt, melyet nem csak hogy sok ember nem bírt elmozdítani, hanem az  elefántok sem. Az apostol azonban áthúzta az övével azt a fát két kilométer távolságra, és azt átadta az Úr templomának megépítésére. Látva ezt, a hívők megerősödtek a hitükben, a sok hitetlen pedig hinni kezdett. A szent apostol viszont ott véghez vitt egy másik csodát is, nagyobbat az előzőnél. Egy bálványimádó pap megölte saját fiát, és Szent Tamásra fogta rá a tettét, mondván: Tamás megölte a fiamat. A lakosság körében lázadás keletkezett, nagy tömeg gyűlt össze, amely elfogta Szent Tamást mint gyilkost, és követelték, hogy a bíróság ítélje őt kínzásra. Mivel senkit nem találtak, aki tanúsítani tudta volna, hogy Tamás ártatlan abban a gyilkosságban, Krisztus apostola kérte a bírót és a lakosságot, mondva: Engedjetek el, és én Istenem nevében megkérdezem a megöltet, hogy saját maga mondja meg, ki ölte meg őt. És mindnyájan elmentek a szent apostollal a bálványimádó pap fia megölt testéhez. Tamás pedig felemelve tekintetét az égre, imát mondott Istennek, utána pedig megszólította a holtat: Uram Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, fiatalember, mondd meg nekünk ki ölt meg. És mindjárt beszélni kezdett a halott: Apám ölt meg. Akkor mindnyájan fölkiáltottak: Nagy az Isten, akit Tamás hirdet. És kiszabadították az apostolt, a bálványimádó pap pedig beleesett a gödörbe, amelyet az apostol számára ásott ki. E csoda következtében a nép tömegesen megtért Istenhez, és megkeresztelkedett az apostol által. Utána elutazott az apostol a távoli Kalamita térségeire, ahol Muzdi király uralkodott. Hirdetve ott Krisztust hitét, a szent apostol megtérített egy Syindicia nevű asszonyt, Migdonia unokahúgát, Migdonia pedig a király barátjának a felesége volt. Syindicia tanácsolta Migdoniának, hogy ismerje meg az igazságot, és higgyen az Egy Istenben, a mindenek Teremtőjében, akit Tamás apostol hirdet. És mondta Migdonia Syindiciának: Szeretném látni azt az embert, aki az igaz Istent hirdeti, hogy őtőle halljam a tanítását. Syindicia válaszolt: Ha látni akarod Isten apostolát, cseréld ki az öltözeted, és vegyél magadra valamilyen rossz ruhát, mint valami egyszerű szegény asszony, hogy fel ne ismerjenek, és gyere velem. Migdonia úgy tett, és elindult Syindiciával. És rátaláltak az apostolra, ahogyan a hatalmas tömeg közepette hirdeti Krisztust az egyszerű és szerencsétlen embereknek. Összevegyülve a tömeggel, hallgatták Tamás tanítását; ő pedig sokat beszélt az Úr Krisztusról, az Őbenne való hitről, és még beszélt a halálról, az ítéletről, a pokolról és a Mennyországról. Mindezt hallgatva, Migdonia meghatódott, és hitt Krisztusban. Amikor hazatért, egész idő alatt az apostol szavairól elmélkedett; és beszélgetve Syindicia unokahúgával Krisztusról, egyre jobban fellobbant benne a láng Krisztus szeretete iránt. És onnantól kezdve irtózni kezdett a hitetlenektől, mint Isten ellenségeitől, és mellőzött minden beszélgetést és lakomázást velük, és távol tartotta magát minden világi élvezettől. Úgy döntött, hogy még a férjével is megszakítja a testi kapcsolatot. Ez nagyon elszomorította a férjét, és amikor nem sikerült rábeszélni Migdoniát, hogy változtassa meg a döntését, megkérte Muzdi királyt, hogy küldje el feleségét, Tertia királynőt – aki Migdonia lánytestvére volt – Migdoniához, és próbálja őt rávenni, hogy ne irtózzon a házastársi kötelességeitől. A királynő elment Migdoniához, a testvéréhez, és megkérdezte tőle, hogy miért nem engedelmeskedik a férjének. Migdonia válaszolt: Azért, mert ő bálványimádó és Istennek ellensége, én pedig szolgája vagyok az Egyedüli Igaz Istennek, Jézus Krisztusnak, és nem akarom magam megszentségteleníteni hitetlen és tisztátalan emberrel. Tertia közölte vele, hogy szeretné megtudni, ki Jézus Krisztus, akit Migdonia igaz Istennek vall. Migdonia akkor elmesélte neki Szent Tamás apostol igehirdetését, igyekezve őt meggyőzni, hogy fogadja el az igaz hitet. Nos, Tertia többet szeretett volna megtudni Krisztusról, és alaposabban megismerkedni az Őbenne való hittel, ezért látni és hallani akarta magát az apostolt, ahogyan prédikál. Ennek következtében Migdoniával megbeszélve titokban elhívatták az apostolt. Amikor megérkezett az apostol, kérték, hogy térítse őket az igazság útjára. És ő hirdetve nekik Krisztust, megvilágosította őket a hit világosságával, megmosta őket szent keresztséggel, és megtanította őket Isten parancsainak betartására és minden erényre. Összegyűjtve szívükben a szent apostol szavait, Tertia és Migdonia megbeszélték, hogy Istennek a továbbiakban szemérmesen fognak szolgálni, és nem fogják a továbbiakban teljesíteni házastársi kötelességüket, mivel ők pogányok. Az apostol pedig sok csodát művelt ott, és mindenféle betegséget gyógyított; és sokan – nem csak az egyszerű nép tagjai közül, hanem a király udvari emberei közül is – látva, hogy mik történnek az apostol által, és hallgatva az ő tanítását, megtértek Krisztushoz. A király fiai közül Vazan is megtért, és megkeresztelkedett az apostol által; mert maga Isten munkálkodott az apostol igehirdetésén keresztül, gyarapítva az Egyházát, és terjesztve saját nevének dicsőségét. Tertia királynő, visszatérve Migdoniától, imádsággal és böjttel töltötte idejét, és elutasította a férjével való testi kapcsolatot. Csodálkozva feleségének ezen változásán, mondta a király Carizie nevű barátjának: Vissza akartam téríteni hozzád a feleségedet, és a sajátomat veszítettem el; az enyém még rosszabbul viselkedik velem, mint a tiéd veled. Így, ők ketten, a király és Carizie, gondosan nyomoztak, hogy mi az oka a feleségük változásának, és rájöttek, hogy egy Tamás nevezetű idegen jövevény tanította meg őket Krisztus hitére, és térítette el őket a férjükkel való házastársi kötelességtől. Még azt is megtudták, hogy Tamás prédikálásának következtében megtért a király fia, Vazan, és sok udvari és nemes ember a királyi palotából, és még számtalan személy az egyszerű nép tagjai közül. Mindezért ők felbőszültek Tamás apostolra, megfogták, s börtönbe dobták. Utána az apostol a bíróságon a király elé lett állítva. És kérdezte tőle a király: Ki vagy te, rabszolga vagy szabad ember? Tamás válaszolt: Annak a rabszolgája vagyok, aki fölött neked nincs uralmad. Erre a király válaszolt: Látom, hogy ravasz szolga vagy; elmenekültél az uralkodódtól és eljöttél e földre, hogy megrontsd az embereket, és ellenünk fordítsd feleségeinket. Mondd tehát, ki az uralkodód? Az apostol válaszolt: Az én uralkodóm az Ég és a Föld Ura, Isten, a mindenek Teremtője. Ő küldött, hogy hirdessem szent Nevét, és helyes útra térítsem az embereket a megtévesztéstől. Mondta a király: Hagyd e ravasz szavakat, te csaló, és hallgasd meg a parancsomat: Mint ahogy cselszövéseddel ellenünk fordítottad feleségeinket, s nem akarnak velünk testi kapcsolatot, úgy térítsd őket vissza hozzánk. Ha nem teszed meg ezt, hogy feleségeink a korábbi kapcsolatban és szeretetben legyenek velünk, akkor kegyetlen halálnak adunk át. Az apostol válaszolt: Nem illik, hogy Krisztus szolgálói testi kapcsolatot tartsanak a törvényszegő férjeikkel, és nem igazságos, hogy a hívő asszonyok megszentségtelenítsék magukat gonoszhitűekkel és hitetlenekkel. Amikor ezt meghallotta a király, megparancsolta, hogy hozzanak oda izzásig felhevített vasgerendákat, és helyezzék rá mezítláb az apostolt. Amikor ezt véghezvitték, egyszer csak víz jelent meg a vasgerendák alatt, és lehűtötte őket. Utána Szent Tamást izzó kemencébe vetették, de ő másnap élve és sértetlenül jött ki belőle. Ezek után Carizie ilyen tanáccsal látta el a királyt: Kényszerítsd rá, hogy hódoljon és áldozatot mutasson be a nap istenének, hátha ezzel felbőszíti Istenét, aki óvja őt a kínzásokban, és sértetlen marad. Amikor a király parancsára odavezették az apostolt a nap bálványhoz, az nyomban szétolvadt, mintha viaszból lett volna. Ekkor a hívők örvendeztek, látván a Mennyei Isten erejét, a sok hitetlen pedig megtért az Úrhoz. A bálványimádó papok viszont zúgolódni kezdtek Tamásra, mert tönkretette az istenüket; maga a király pedig, iszonyatosan megsértődve, azon töprengett, hogyan végezze ki Tamást, de félt a néptől, a szolgáitól és sok nemes embertől, akik megtértek Krisztus hitére. A király magához vette Tamást, és kiment a katonáival a városból, mindenki azt gondolta, hogy valamilyen csodát akar látni az apostoltól. Azonban egy kilométer menet után a király átadta Tamást öt katonának, és megparancsolta nekik, hogy vezessék fel a hegyre, és ott szúrják át lándzsákkal, ő pedig elutazott az Actium nevű városba. A király fia, Vazan és egy Szifor nevezetű ember az apostol után siettek, és amikor utolérték, siratták. Az apostol pedig, kérésére, engedélyt kapott a katonáktól, hogy imádkozhasson. Imát mondva az Úrnak, Szifort pappá szentelte, Vazant pedig diakónussá, megparancsolva nekik, hogy gondoskodjonak a hívőkről, és igyekezzenek Krisztus Egyházát terjeszteni. Utána a katonák öt lándzsával átszúrták az apostolt, és így adta át lelkét a Teremtőnek. Szifor és Vazan sok siratás után tiszteségesen eltemette a szent testét. A temetés után leültek az apostol sírja mellé és búslakodtak. És lám, megjelent nekik a szent apostol és megparancsolta, hogy menjenek a városba és erősítsék a hitbeli testvéreiket. Ők teljesítették Szent Tamás apostol tanítójuk parancsát, aki imáival közbenjárt értük, ezért ők sikeresen kormányozták Krisztus Egyházát. Muzdi király és Carizie sokáig kínozták saját feleségüket, de nem sikerült őket rávenni, hogy teljesítsék kívánságukat. Amikor már tisztában voltak azzal, hogy feleségeik halálukig kitartanak a döntésük mellett, akaratuk ellenére békén hagyták őket, hogy szabadon, saját akaratuk szerint éljék életüket. Megszabadulva a nehéz házassági igától, ők nagy önmegtartóztatásban és imádságban éltek, éjjel-nappal szolgálva az Úrnak, és erényes életükkel nagy hasznára voltak az Egyháznak. Néhány év elteltével Muzdi király egyik fia ördöngössé vált, és senki sem tudta őt meggyógyítani, mivel rettentően gonosz szellem költözött beléje. A király nagyon szomorú lett a fia betegsége miatt, ezért elgondolta, hogy megnyitja a szent apostol sírját, elvesz az ereklyék közül egy csontot, és a fia nyakához köti, hogy azzal meggyógyuljon a fia az ördöngösségtől, mivel hallotta, hogy Szent Tamás a földi életének ideje alatt gonosz szellemek sokaságát űzte ki az emberekből. Amikor a király teljsesíteni akarta az elképzelését, megjelent neki látomásban Szent Tamás, és mondta: Te az élőnek nem hittél, most viszont a halottól kéred a segítséget? Azonban ne maradj hitetlen, hanem higgyél, és Uram Jézus Krisztus irgalmas lesz hozzád. Ez a látomás méginkább megerősítette a királyban a kívánságot, hogy felnyissa az apostol sírját. És elment a király a sírhoz és felnyitotta azt, de a szent apostol ereklyéit nem találta ott, mivel egy keresztény ember titokban elvette a szent ereklyéket, és elvitte Mezopotámiába, ahol tisztességes helyre helyezte el őket. A király akkor arról a helyről a kezébe vett egy göröngy földet, és odakötte a fia nyakához, mondván: Úr Jézus Krisztus, a Te Szent Tamás apostolod imái által gyógyítsd meg a fiamat, és akkor hinni fogok Benned. És abban a pillanatban a király fiából kiment a gonosz szellem, és a fiatalember meggyógyult. Akkor Muzdi király megtért Krisztushoz, és az összes főurával együtt megkeresztelkedett Szifor papnál. Ez nagy örömöt váltott ki a hívőkből, mert a bálványok és azok templomai szét lettek rombolva, a helyükre pedig Krisztus dicsőségére templomokat emeltettek. És Isten igéje terjeszkedett, a szent hit pedig szaporodott. A király, miután megkeresztelkedett, bánta az elkövetett bűneit, és mindenkitől kérte az imabeli segítséget. Szifor pap pedig minden hívőnek mondogatta: Imádkozzatok Muzdi királyért, hogy Urunk Jézus Krisztustól irgalmat és bűnbocsánatot nyerjen. És az egész Egyház imádkozott a királyért. Azon a helyen pedig, ahol eltemették a szent apostol testét, imádságai által sok csoda történt Krisztus Istenünk dicsőségére, akinek az Atyával és a Szentlélekkel együtt legyen tőlünk dicsőség és hódolat mindörökké. Ámen.