Seraphim Rose atya az "Oroszország katakomba szentjei" című könyvhöz írt
bevezetőjében, jól bemutatja a Katakomba Egyház eredetét és küzdelmeit,
valamint a szergianizmus természetét és eretnekségét:
Ez nem csak két, teljesen független egyházi szervezet viszálya; ez két teljesen eltérő nézet viszálya azzal kapcsolatban, hogy mi Krisztus Egyháza, és hogyan kell űködnie ebben a bűnös világban, miközben gyermekeit az örök bűntelen élet partjára vezeti a Mennyországban.
Az egyik nézet, a mai moszkvai patriarchátusé, amelyre legmegfelelőbben a "szergianizmus" nevet alkalmazták, elsősorban olyan szervezetnek tekinti az Egyházat, amelynek külső formáját minden áron meg kell őrizni; a szervezet iránti engedetlenség vagy az attól való elszakadás "szakadárságnak" vagy akár "szektarianizmusnak" tekindő. A szergianizmus védelmezői, Oroszországon belül és kívül egyaránt, azt hangsúlyozzák, hogy Sergius metropolita politikája "megőrizte" a hierarchiát, az egyházi szervezetet, az egyházi szolgálatokat, a Szent Misztériumok fogadásának lehetőségét, és hogy ez az egyház fő tevékenysége vagy akár annak létezésének minden oka. Az ilyen kifogások, az ortodox egyházi tudatosság általános hanyatlásának eredményei, a szergianizmus egyházi betegségének, az ortodox kereszténység szellemi gyökereivel való kapcsolat elvesztésének, valamint az élő és teljes ortodoxiának a külső és "kanonikus" formákkal való helyettesítésének a tünetei. Valószínűleg ez a mentalitás az oka a protestáns szekták elterjedésének a mai Oroszországban: a szellemi aggodalmak elsőbbségének puszta látszata (még akkor is, ha megvannak fosztva a valódi keresztyén tartalomtól) elegendő ahhoz, hogy elnyomja a külső formákhoz való kötődést sok millió orosz emberben, akik meg vannak győződve arról, hogy a szergianista egyház (mivel ez az egyetlen, ami látható) az egyenlő az Ortodoxiával.
A másik nézet, amit az Orosz Igaz Ortodox vagy Katakomba Egyház magáénak vall, hogy az Ortodox Egyház elsődleges felelőssége, az a Krisztus és az ortodoxia valódi szelleme iránti hűség, bármilyen külső költség mellett. Ez a mentalitás egyáltalán nem veti meg a külső formákat; tudjuk, hogy a Katakomba Egyház napjainkig megőrizte az istentiszteleteket és az egyházi hierarchiát. A Katakomba Egyház Igaz Ortodoxia iránti hűségének "külső ára", azaz az orosz nép tömegeire gyakorolt befolyás azonnali elvesztése volt, akik közül sokan még csak nem is tudnak a létezéséről, és többségük nem tudja, hol és hogyan léphet kapcsolatba annak tagjaival. A külső befolyás elvesztésének viszont van ellensúlya, az erkölcsi és szellemi tekintély, amelyet nem tudnak értékelni azok, akik ezeket az dolgokat külsőleg ítélik meg, de amelyek nyilvánvalóvá válnak majd, amikor a szabadság visszatér Oroszországba.
Ez nem csak két, teljesen független egyházi szervezet viszálya; ez két teljesen eltérő nézet viszálya azzal kapcsolatban, hogy mi Krisztus Egyháza, és hogyan kell űködnie ebben a bűnös világban, miközben gyermekeit az örök bűntelen élet partjára vezeti a Mennyországban.
Az egyik nézet, a mai moszkvai patriarchátusé, amelyre legmegfelelőbben a "szergianizmus" nevet alkalmazták, elsősorban olyan szervezetnek tekinti az Egyházat, amelynek külső formáját minden áron meg kell őrizni; a szervezet iránti engedetlenség vagy az attól való elszakadás "szakadárságnak" vagy akár "szektarianizmusnak" tekindő. A szergianizmus védelmezői, Oroszországon belül és kívül egyaránt, azt hangsúlyozzák, hogy Sergius metropolita politikája "megőrizte" a hierarchiát, az egyházi szervezetet, az egyházi szolgálatokat, a Szent Misztériumok fogadásának lehetőségét, és hogy ez az egyház fő tevékenysége vagy akár annak létezésének minden oka. Az ilyen kifogások, az ortodox egyházi tudatosság általános hanyatlásának eredményei, a szergianizmus egyházi betegségének, az ortodox kereszténység szellemi gyökereivel való kapcsolat elvesztésének, valamint az élő és teljes ortodoxiának a külső és "kanonikus" formákkal való helyettesítésének a tünetei. Valószínűleg ez a mentalitás az oka a protestáns szekták elterjedésének a mai Oroszországban: a szellemi aggodalmak elsőbbségének puszta látszata (még akkor is, ha megvannak fosztva a valódi keresztyén tartalomtól) elegendő ahhoz, hogy elnyomja a külső formákhoz való kötődést sok millió orosz emberben, akik meg vannak győződve arról, hogy a szergianista egyház (mivel ez az egyetlen, ami látható) az egyenlő az Ortodoxiával.
A másik nézet, amit az Orosz Igaz Ortodox vagy Katakomba Egyház magáénak vall, hogy az Ortodox Egyház elsődleges felelőssége, az a Krisztus és az ortodoxia valódi szelleme iránti hűség, bármilyen külső költség mellett. Ez a mentalitás egyáltalán nem veti meg a külső formákat; tudjuk, hogy a Katakomba Egyház napjainkig megőrizte az istentiszteleteket és az egyházi hierarchiát. A Katakomba Egyház Igaz Ortodoxia iránti hűségének "külső ára", azaz az orosz nép tömegeire gyakorolt befolyás azonnali elvesztése volt, akik közül sokan még csak nem is tudnak a létezéséről, és többségük nem tudja, hol és hogyan léphet kapcsolatba annak tagjaival. A külső befolyás elvesztésének viszont van ellensúlya, az erkölcsi és szellemi tekintély, amelyet nem tudnak értékelni azok, akik ezeket az dolgokat külsőleg ítélik meg, de amelyek nyilvánvalóvá válnak majd, amikor a szabadság visszatér Oroszországba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.