2020. augusztus 8., szombat

Római Szent Paraszkéva - Παρασκευή η Οσιομάρτυς




Szent Paraszkéva nagyvértanú Rómától nem messze született Hadrianus császár (117-138) uralkodása idején. Szülei, Agathon és Politia sokáig kérték az Urat, hogy adjon nekik gyermeket. Isten, aki mindig meghallja az Őt félők kérését, leánygyermeket adott nekik, akit Paraszkévának neveztek el, a mi Urunk Jézus Krisztus éltető szenvedéseinek emlékére, mivel pénteken született (görögül „paraszkevi”).

A gyermek egészen kicsiny korától kezdve teljesen Isten szolgálatának szentelte önmagát. Nem vonzódott a gyerekek szokásos játékai iránt, idejét vagy a templomban töltötte, ahol segédkezett az istentiszteleteken, vagy pedig otthon, Isten igéjén elmélkedve vagy imádságban. Tizenkét éves volt[2], amikor szülei meghaltak. Szétosztván nem kevés vagyonukat a szegényeknek, Paraszkéva monostorba ment, ahol az Istennek szenteltség jeléül mantiába öltöztették.

Egy ideig ott élt, lelki vezetőjének teljes engedelmességgel. Azonban lelke arra törekedett, hogy a hit kincseit megossza másokkal, ezért elhagyta a monostort és Krisztust kezdte hirdetni a városokban és falvakban. Így vezetett el a hithez sok pogányt, ami kiváltotta a zsidók irigységét és gyűlöletét, akik feljelentették a kormányzónál.

Ő megparancsolta, hogy a híres keresztényt azonnal tartóztassák le és vezessék a színe elé. Látván szépségét, megpróbálta hízelgéssel elcsábítani Paraszkévát: „Ha szavaim meggyőznek téged, és beleegyezel, hogy áldozzál az isteneknek, akkor nagy gazdagságot kapsz tőlem, de ha makacskodol, tudd, hogy rettenetes kínoknak fognak átadni téged”. A törékeny lány férfit megszégyenítő bátorsággal felelt: „Soha nem tagadom meg az édességes Jézus Krisztust és semmilyen rábeszélés nem szakíthat el Őtőle, Akit szeretek, hiszen Ő mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn. 8, 12). A ti isteneitek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet (Jer. 10, 11). A kormányzó megharagudott és megparancsolta, hogy a lány fejére húzzanak egy tűzben áthevített vas sisakot. De a tüzes kemencében életben maradt három gyermekhez hasonlóan Paraszkévát is harmat borította be és nem érzett semmilyen fájdalmat. Ekkor levágták a melleit és nyakába súlyos követ akasztottak, majd börtönbe zárták.

Amíg a szent vértanú a börtönben volt, súlyos földrengés támadt, a Paraszkéva előtt megjelent Angyal pedig meggyógyította őt. Látván-e csodát, a helyőrség hetven katonája megtért Krisztushoz. Őket a Paraszkévát magához rendelő tirannus parancsára azonnal kivégezték. A szent megismételte tüzes hitvallását, majd egy olvasztott ólommal telt üstbe vetették, de teste, amely küzdelme és tisztasága miatt már elnyerte a leendő romlatlanság zálogát, sértetlen maradt. Ezt látván, a tirannus kételkedett abban, hogy az üst valóban forr, ezért közelebb ment, de a kemence forrósága miatt megvakult.[3] Megérezvén a fájdalmat és tudatosítván tévelygését, így kiáltott fel: „Irgalmazz nekem, az igaz Isten szolgálója, add vissza szemeim világosságát és hinni fogok Istenben, Akit te hirdetsz!”. Paraszkéva imái által nem csak a szeme világosságát kapta vissza, de meglátta az igaz hit világosságát is, majd abban való meggyőződése után kíséretével együtt megkeresztelkedett a Szent Háromság nevében.

Kiszabadulása után Paraszkéva elhagyta ezt az országot, hogy folytassa szolgálatát. Elérkezett egy városba, amit egy Aszklepiosz nevű hivatalnok vezetett és hirdetni kezdte Krisztust. Letartóztatták és a bíróságra vitték. Aszklepiosz a személye felől érdeklődött. Válaszul a szent keresztet vetett és a mennyet és a földet teremtő, az üdvösségünkért a kereszthalált vállaló és dicsőségben az élők és holtak megítélésére visszatérő Isten szolgálójának nevezte magát. A tirannus megparancsolta, hogy korbácsolják meg, de a vértanú tekintetét a magasba emelve továbbra is Istent dicsőítette. Aszklepiosz megállította a hóhért, hogy felajánlja a szentnek: hozzon áldozatot a bálványok előtt, de ő megvetéssel az arcába köpött. A dühtől magán kívül megparancsolta, hogy verjék tovább, míg a hús lefoszlott a csontjairól, majd vessék börtönbe.

Reggel a katonák a szentet teljesen sértetlennek találták. Paraszkéva kérte a kormányzót, hogy vezessék el Apolló templomába. Ennek hallatán a pogányok örvendeztek, mert azt hitték, hogy áldozatot akar bemutatni. A pogány templomban a szent hosszasan imádkozott, majd keresztet vetett, mire a bálványok nagy zajjal szétrepedtek, az összegyűlt népség pedig így kiáltott fel: „Nagy a keresztények Istene!”. A pogány papok dühödten követelték a kormányzótól a szent kivégzését. Paraszkévát egy gödörbe hajították, de ő imáival megölte az ott lévő kígyókat és csúszómászókat. Látván, hogy kísérletei hiábavalók, Aszklepiosz Isten szolgáját egy másik vidékre küldte, ahol a kegyetlen Tarasziosz uralkodott. A szent Krisztus nevével gyógyította a hozzá vezetett betegeket. A kormányzó ezért boszorkánynak nyilvánította és megparancsolta, hogy vessék egy mérgeskígyókkal teli bűzös verembe. A kereszt jelével azonban a szent a vermet jóillatú tavaszi mezővé változtatta, majd az Angyal védelme folytán sértetlen maradt mindazon kínzások során, aminek ezután kitették őt.

A kormányzó már képtelen volt visszatartani a dühét, ezért megparancsolta, hogy fejezzék le a szentet. Paraszkéva térdre borult és könnyek között imádkozott, átadván lelkét Vőlegényének, Krisztusnak, kérvén Őtőle azok bűneinek megbocsátását, akik megemlékeznek róla. Amikor a vértanú levágott feje a földre hullott, hang hallatszott, amely az általa szavakkal és tettekkel hirdetett Mennyek Országába érkezésekor üdvözölte őt. Azóta a különféle templomokban található ereklyéinél továbbra is nagy számban történnek csodás gyógyulások, különösen szembetegségek esetén.

[2] Más források szerint húsz.

[3] Szent Paraszkéva „Életírásánakí” későbbi változatai szerint azért vakult meg, mert Paraszkéva szurkot és olajat hajított az arcába.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 1-й, сентябрь-октябрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011. 821-824.

Παρασκευή η Οσιομάρτυς

Η Αγία Παρασκευή γεννήθηκε στη Ρώμη στα χρόνια του αυτοκράτορα Αντωνίνου (138 – 160 μ.Χ.). Ήταν κόρη των ευσεβών Χριστιανών, Αγάθωνα και Πολιτείας, οι οποίοι φρόντισαν για την χριστιανική αγωγή της, όπως είχαν υποσχεθεί στο Θεό στην περίπτωση που θα τους έδινε ένα παιδί. Επειδή το παιδί γεννήθηκε ημέρα Παρασκευή έλαβε αυτό το όνομα.

Μετά το θάνατο των γονέων της, η Παρασκευή μοίρασε όλη την περιουσία της στους φτωχούς και ανέπτυξε ιεραποστολική δραστηριότητα στην Ρώμη και στα περίχωρα της πόλης, κηρύσσοντας το λόγο του Χριστού. Η δράση της προκάλεσε τον ειδωλολάτρη αυτοκράτορα Αντωνίνο, ο οποίος την συνέλαβε και της υποσχέθηκε υλικά αγαθά στην περίπτωση που θα θυσίαζε στα είδωλα. Βλέποντας όμως πως η Αγία παρέμενε σταθερή στην πίστη της, την υπέβαλε στο βασανιστήριο της πυρακτωμένης περικεφαλαίας, το οποίο υπέμεινε με καρτερικότητα. Τότε ο Αντωνίνος διέταξε και την έβαλαν σε ένα λέβητα με καυτό λάδι και πίσσα. Επειδή όμως είδε την Αγία άθικτη, πλησίασε το πρόσωπο του στον λέβητα – καθώς δεν μπορούσε να εξηγήσει πώς η αγία είχε μείνει ανέπαφη – για να δοκιμάσει αν πράγματι είναι καυτό, και αμέσως τυφλώθηκε. Η Αγία με προσευχή έδωσε στον Αντωνίνο το φως του, με αποτέλεσμα να πιστέψει στο Χριστό ή κατ’ άλλους να σταματήσει τους διωγμούς εναντίον τους. Ελευθέρωσε πάντως την Αγία Παρασκευή, η οποία συνέχισε να κηρύττει το Ευαγγέλιο σε άλλα μέρη, μέχρι που έφτασε στην Ελλάδα.

Στα Τέμπη ένας ειδωλολάτρης άρχοντας την υπέβαλε σε φρικτά βασανιστήρια, τα οποία υπέμεινε καρτερικά, για να τελειωθεί με δια αποκεφαλισμού θάνατο. Εορτάζει στις 26 Ιουλίου εκάστου έτους.

Source: Az athéni Szent Paraszkéva templom honlapja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.