Áthoszi Paisziosz valódi arca

 

PAISZIOSZ AZ ATHONITA VÉN ÉS BARTHOLOMEOSZ PÁTRIÁRKA

ISTENSZERETŐ PETRAI PÜSPÖK, DÁVID ÁLTAL

("AZ ÚJNAPTÁR TRADICIONALISTÁI című munkámból... ")

 

Ezen a ponton nem feledkezhetünk meg egy kortárs athonita (Athosz hegyi szerzetes) alakról, aki már nincs az élők sorában, és akit sokan a szentek között tartanak számon. Ez az alak nem más, mint Paisziosz atya, az athonita. Paisziosz atyát általános elismerés mellett erényes szerzetesnek tartották, aki bölcs és meglátó tanácsokat adott. Athénagorasz pátriárkasága idején a következőket írta Haralambosz Vaszilopulosz atyának a pátriárka pápával szembeni, akkor példanélküli nyitásairól: "Írásaim nem mások, mint mély fájdalmam atyánk, Mr. Athénagorasz irányvonala és sajnos világi szeretete miatt. Úgy tűnik, szeretett egy másik modern asszonyt, akit Pápai” Egyháznak” hívnak, mert ortodox Anyánk nem gyakorol rá hatást, mivel ő nagyon szerény... Míg először nekünk, gyermekeinek és Egyházunknak kellett volna szeretetet mutatnia, ő sajnos nagyon messzire küldte szeretetét. Ennek eredménye az lett, hogy nyugalmat adott minden világi gyermeknek, akik szeretik a világot és ezt a világi szeretetet, de megbotránkoztatott mindannyiunkat, az ortodoxia kicsinyeit és nagyjait, akikben megvan az Isten félelme.

"Szomorúságommal, az általam ismert ökumenisták között sem morzsát, sem héjat nem láttam. Tudják azonban, hogyan beszéljenek a szeretetről és az egységről, miközben ők maguk nincsenek egyesülve Istennel, mert nem szerették Őt... Azt is jól tudjuk, hogy Ortodox Egyházunknak semmiféle hiányossága nincs. (Megjegyzés: Ezt azért mondja, mert a pápa úgy véli, hogy csak akkor leszünk teljesek ortodoxként és hagyjuk abba a hiányosságot, ha elismerjük elsőbbségét. És Paisziosz atya folytatja:) Az egyetlen hiányosság, ami mutatkozik, az a komoly Főpapok és Pásztorok hiánya, akik atyai elvekkel rendelkeznek"[41]. Ezeket írta Paisziosz atya akkor Athénagoraszról, felismerve már akkor is, hogy az új naptár terében nincsenek komoly Főpapok és Pásztorok atyai elvekkel.

Mi volt azonban a véleménye a jelenlegi ökumenikus pátriárkáról, Bartholomeoszról, akit sokan sokkal rosszabbnak tartanak Athénagorasznál? Amikor Bartholomeosz pátriárka 1992-ben meglátogatta a Szent Hegyet, Paisziosz atya leborult előtte, fényképezkedett vele, és a következőket nyilatkozta: "Ezekben a nehéz időkben Isten a legjobb pátriárkát adta"[42]. (Megjegyzés: Ezért is jutalmazta meg Bartholomeosz nemrégiben a szentté avatásával).

De ki ez a Paisziosz atya általi "legjobb pátriárka"? Nézzünk meg néhány pontot tanításából. Ő az, aki azt prédikálja, hogy a muszlimok is a paradicsomba jutnak, és a háborús Koránt "Szentként" jellemzi[43]! Ő az, aki azt állítja, hogy más vallások is üdvözítik az embert! Ő az, aki amnesztiát ad Krisztus bűnbánatot nem tartó keresztre feszítőinek, azzal a leírhatatlan istenkáromlással, hogy az istenellenes judaizmus áldott[44]! (Ezért is kitüntetett személy a zsinagógákban). Ő az, aki úgy véli, hogy a leszbikus papnők, valamint az eretnek anglikánok homoszexuális papjai szentségeket szolgáltatnak ki[45]!

Ő az, aki kimerte mondani a legfőbb istentelenséget, hogy elődeink, vagyis Egyházunk Szentatyái "az ősi kígyó szerencsétlen áldozatai" voltak (az ördögé), mert - mint mondja - "örökül hagyták" ránk a "megosztottságot" és a szakadást, mivel azok a végsőkig küzdöttek az eretnekek ellen és nem engedték, hogy pusztítást és romlást terjesszenek az Egyház testében. Bartholomeosz szerint az a tény, hogy a Szent Atyák kiűzték a Pápát és a többi eretneket az Egyházból, megbocsáthatatlan bűn, amiért számot kell adniuk az ítélet napján az Igaz Bíró Isten előtt! (Vajon melyik istenre gondol? Mert ha Krisztusra, akkor nagy és fájdalmas meglepetésben lesz része azon a napon. Fájdalmasabb nem is lehetne!!!) Valóban, példátlan merészséggel kéri Isten kegyelmét az Egyház Atyáiért, "könyörög" Istenhez, hogy könyörüljön lelkükön, és kijelenti, hogy "tartozunk azzal Őelőtte, hogy kijavítsuk azok hibáit"[46].

Ez a Bartholomeosz, Paisziosz atya "legjobb pátriárkája", aki "ki fogja javítani a hibákat" a Szeplőtelen és Feddhetetlen Ortodoxiánk szent bajnokainál, amelyet élete egyetlen céljaként meggyalázni és megmérgezni kíván a szinkretista ökumenizmus és az Antikrisztus panteizmusának fertőjével és mérgével, az isteni Atyákkal ellentétes irányt követve. De hogy ne gondolják, hogy saját ítéleteinket fejezzük ki, halljuk meg, milyen véleménye van Theodórosz Zíszisz atyának a jelenlegi pátriárkáról. Véleménye jelentős súllyal bír, mert többek között Theodórosz atyát Bartholomeosz szentelte pappá. Ezért nincs oka elfogultnak lenni vagy negatív előítélettel viseltetni a pátriárka személyével szemben. Theodórosz atya tehát ezt mondja: "Hasonlóképpen, ezerszer meg kellett volna tagadnunk a pátriárka megemlékezését ma, mert amit Bartholomeosz ma tesz, sokkal rosszabb és sokkal merészebb, mint amit Athénagorasz akkor elkövetett. De ki tudja? Kit tájékoztatnak minderről? És hogyan lehetséges, hogy ma még mindig nincs meg az az érzékenységünk, ami nekik volt? Az athoniták akkor kisebb egyházi nyitások és vétségek miatt hagyták abba Athénagorasz megemlékezését"[47].

Theodórosz atya említést tesz Eleftherúpolisz Ambroszoszáról is, aki bejelentette Athénagorasz megemlékezésének megszakítását, többek között ezt mondva: "A Fanár végzetesen sújtja az Ortodoxiát. Türelmem elfogyott, és most beszüntetem a pátriárka megemlékezését"[48]. Ezek történtek akkor Athénagorasz alatt. De most a sokkal rosszabb Bartholomeosszal nemcsak hogy nem fogy el a főpapok, papság és szerzetesek türelme, hanem "legjobb Pátriárkának" jellemzik olyanok, akik, mint korunk nagy „szentjei” hírében állnak.

Néhányan sietve felvethetik az ellenvetést, hogy amikor Paisziosz atya a vitatott kijelentést tette, Bartholomeosz még nem tette meg mindazt, amit később tett. De mi jót sikerült felfedeznie az athonita aszkétának  Bartholomeoszban, hogy korunk "legjobb Pátriárkájának" nevezze? Olyan jellemzés ez, amely túllép még egy mértékletes és visszafogott pozitív kijelentés határain is. Ha feltételezzük, hogy nem sikerült semmi negatívat látnia, pozitívat sem látott, ami indokolná ezt a túlzó pátriárkai dicséretet.

Ellenkezőleg, Mr. Bartholomaiosz már az első pillanatban letette névjegyét, beiktatása napján kijelentve, hogy következetesen halad elődei által kijelölt vonalon, követve azok nyomdokait, és vallva az ökumenizmus vízióinak megvalósítását. Továbbá, a "legprófétaibb" és "karizmatikus" Paisziosz atya nem láthatta előre az egyházi ügyek jövőbeli alakulását? "Szentként" nem sikerült felfedeznie azokat a fejleményeket és szándékokat, amelyeket a "legjobb Pátriárka" tanúsítani fog?

Minden Szent az eretnekségek félelmetes üldözője és kérlelhetetlen ellensége volt. Szerették az eretnekeket, mint elveszett bárányokat, de gyűlölték az eretnekségeket és a végsőkig üldözték azokat. Sajnos Bartholomeosz nemcsak hogy nem korunk legjobb pátriárkája, hanem kétségtelenül minden idők legrosszabb pátriárkája. Ezt Paisziosz atyának, mint "szentnek" tudnia kellett volna, és nemcsak hogy nem kellett volna megemlékezzen róla, de nem is szabadott volna "közösségben" lennie azokkal, akik megemlékeztek róla.

A naptár kérdésében is Paisziosz atya következetesen tartotta a Szent Hegy összes megemlékező atyjának álláspontját. Azt tanácsolta az ónaptárasoknak, hogy térjenek vissza az új naptárhoz családjuk "jóléte" érdekében (a rokonok iránti szeretetet Krisztus iránti szeretet fölé helyezve), és sikerült javaslatával elérnie, hogy Athénban és Thessalonikában néhány igaz ortodox plébánia egyesüljön az uralkodó "Egyházzal", miközben megtartották a régi naptárt. Többek között ezt mondta: "Jó lenne, ha ez a naptári különbség nem létezne, de ez nem hitkérdés." Arra az ellenvetésre, hogy az új naptárt a pápa készítette, azt válaszolta: "Az új naptárt a pápa készítette, a régit pedig egy pogány", vagyis Julius Caesar"[49].

Paisziosz atya itt bizonyára figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a pogány Julius Caesar naptára szolgált alapul az Első Ökumenikus Zsinat Atyái számára, amelyre az Egyház naptárát alapozták és meghatározták a Húsvét ünneplését. Paisziosz atya számára az Egyházban csak azok az ónaptárasok vannak, akik közösségben vannak a pátriárkákkal és a "hivatalos Egyházakkal"; a többiek szerinte "el lettek vágva" az Úr szőlőtőjétől, bár úgy vélte, hogy a "Zélóták" többsége "tisztelendő, pontos, harcos és Istenért buzgó". Csak, mint mondja, "meggondolatlan, vakbuzgó"[50]. Ha Paisziosz atya itt arra érti, hogy pontosak a Hit kérdéseiben, akkor az igaz ortodoxok nincsenek "elvágva" az Úr szőlőtőjétől, hanem ő maga és azok, akik úgy gondolkodnak, mint ő.

Ami az új tradicionalisták (és a Szent Hegyen megemlékezők) jól ismert "karamelláját" illeti, miszerint az ónaptárasoknak tudás nélküli buzgóságuk van, azt kell válaszolnunk, hogy "amit a róka nem ér el arra, azt mondja, savanyú a szőlő". Nagyon szeretnék, ha nekik is megvolna az igaz ortodoxok tiszta és tüzes buzgósága Istenért és az Ortodoxiáért, de még gondolatban sem tudják megközelíteni. És nemcsak megközelíteni, de meg sem értik; mert ők maguk langyosak és "félkészületlenek" a Hit kérdéseiben.

Amit az Úr mond János evangélista Jelenések könyvében, az ő esetükre vonatkozik: "Ismerem a te cselekedeteidet, hogy sem hideg, sem meleg nem vagy. Bárcsak hideg vagy meleg lennél! Így mivel langyos vagy, és sem meleg, sem hideg, kiköplek téged az én számból"[51]. Krisztus biztosítja a Laodiceai Egyház püspökét, hogy "jól ismerem cselekedeteidet, vagyis sem hideg nem vagy a hitben és buzgóságban, sem meleg és forró. Jobb lenne, ha vagy hideg és teljesen fagyott lennél (mert akkor nagyobb remény lenne arra, hogy valaha megtérsz és a másik végletbe kerülsz, buzgóvá válva) vagy ha meleg és forró lennél tüzes buzgósággal. Így, mivel langyos vagy és sem meleg, sem hideg, kiköplek a számból."

Látjuk tehát, hogy ebben az esetben szélsőségesnek kell lenni. A középső állapot nem jó, mert a Hit kérdéseiben való langyosság undort és hányingert okoz magának az Úrnak is, és Krisztus nem helyesli. Az "Aghioritis" magazinban Paisziosz atyát, mint minden kortárs vént, azzal vádolják, hogy soha nem tanácsoltak a híveknek "semmit, ami megvédené őket az Ökumenikus Pátriárka és holdudvara nem ortodox cselekedeteitől. Soha! A hit kérdéseiben hallgattak, bűnös és kárhoztatandó hallgatást tanúsítva a Szent Atyák szerint"[52]. Mert a hallgatás, amit a hit kérdéseiben tanúsítanak, bűnös és kárhoztatandó, és semmi köze a bárányok hallgatásához, hanem inkább a... farkasokéhoz, mivel a lelkeket közömbösségbe és veszedelembe vezeti. Elaltat és nem ébreszt fel.

És hozzátennénk itt, amit Palamasz Szent Gergely mond, hogy a hitről való hallgatás ateizmus. Mert az ateizmus nemcsak Isten tagadása. Ugyanúgy ateistává válsz, amikor ortodox vagy, de nem harcolsz az ortodox dogmákért. Szent Gergely tehát azokat nevezi ateistáknak, akik azért, hogy ne bosszantsanak néhányakat, hallgatnak bizonyos Istenre vonatkozó tanításokról[53].

Ami pedig Paisziosz atya és más vének híres karizmáit illeti, ezek - az "Aghioritis" szerkesztője szerint - nem képezték az Ortodoxia kritériumát, hanem "a Gonosz játékszerévé váltak, mivel semmi sem egyezik abból, amit mondtak, a patrisztikus, eretnekség-ellenes diskurzussal, és okai lettek annak, hogy oly sok lélek közösségben maradjon az eretnekséggel"[54]. Ez teljesen összhangban van azzal, amint Gergely arkimandrita, a Szent Hegyen lévő Docheiariou Szent Monostor (volt) apátja írja "Formák, amelyeket ismertem, az Egyház porondján gyakorolva" című könyvében Paisziosz atyáról: "Többet segített az erkölcsi tanításban, de dogmatikusan hallgatott kicsinyek és nagyok előtt" (427. o.). Vagyis a hit és az ökumenizmus kérdéseiben inkább félkész volt. És ezt nem egy zélóta mondta, hanem egy megemlékező, a Docheiariou monostor apátja, aki osztotta Paisziosz atya nézeteit.

Befejezésül szeretnék egy kérdést feltenni a kedves olvasóknak. Lehetséges-e, hogy egy Pátriárka, aki nem tisztelte az ortodoxia szent atyáit, és "az ősi kígyó szerencsétlen áldozatainak" nevezte őket, szentté avasson egy kortárs aszkétát, tiszteletből, jámborságból és istenfélelemből? Nem kellene-e megzavarnia benneteket ennek a ténynek, hogy egy ilyen pátriárka ilyen szentté avatással lép fel? Mert bizonyára nem a saját lelke vagy nyája lelkei miatt teszi, amelyeket az ökumenizmus szinkretista pán-eretnekségének adott át, hanem önző okokból, amelyek kimondatlan terveit szolgálják. Oly sok langyos és közömbös honfitársunk, akiknek semmi kapcsolatuk nincs az Egyházzal, soha nem teszik be lábukat, soha nem járnak templomba, és alig ismerik az Egyház nagy szentjeit, mégis ismerik "Szent" Paisioszt és véleményük van egyházi ügyekről. Óriási a propaganda az ő neve körül, minden irányból és minden rendszerbeli térből, ami bizonyítja, hogy szükség van "szentek" létezésére az új naptár terében, hogy legitimálják az uralkodó "egyház" irányát, és amnesztiát adjanak egy ökumenista és szabadkőműves zsinagóga bukásáért, amely "egyháznak" akarja nevezni magát, de régen megszűnt egyház lenni, és neve tartalom nélküli és ortodox gondolkodásmódtól mentes.

---

[41] Nikolausz A. Zunartzoglu, Zarándokok tanúságtételei, Idősebb Paisziosz az Athonita, A' köt., 3. kiad., 508. o.

[42] "Kathimerini" újság [1993.11.27.].

[43] Lásd Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka beszédét a Coca Cola székházában, U.S.A. [2009.10.29.].

[44] Lásd Nea Florina.gr weboldal [2017. febr. 12.]: Joannisz Rizosz, Válasz Szotiriosz Pardalisz atyának [Levél].

[45] Uo.

[46] Részlet Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka beszédéből a Pátriárka Trónünnepén, 1998.11.30-án a pápai delegációhoz, William H. Keeler bíboros vezetésével. A teljes szöveghez lásd az Ökumenikus Patriarchátus "Episkepsis" magazinját (1998-as 563. szám).

[47] Theodórosz Zíszisz, Homília A', mint fent.

[48] Uo.

[49] Ieromonachosz Izsák, Idősebb Paisziosz az Athonita élete, Szent Hegy 2004.

[50] Uo.

[51] Jel. 3,15-16.

[52] Theodóretosz Mavrosz, hieromonachosz, Ortodoxia támadás alatt és a kortárs "Látók" [Cikk], "Aghioritis" magazin, t.10(48) [1994. szept.-okt.], 2. o.

[53] Vö. Szent Gergely Palamasz, Levél a szerzetesek közül a legjámborabbhoz, Dionyszosz úrhoz, E.P.E. t.4, 410. o. és köv. (az ateizmus harmadik típusáról).

[54] Theodóretosz Mavrosz, mint fent, 3. o.