A Szentkereszt fája

Az egyházi szent hagyomány szerint a Szentkereszt fája három különböző fa (cédrus, fenyő és ciprus) keveréke. Ez nem véletlen, mivel közvetlenül utal Isten hármas természetére.

A történet, amely a Szent Keresztet alkotó fáról szól, Ábrahám pátriárka uralkodása idején kezdődik, és kapcsolódik a Szentháromság megjelenéséhez Ábrahám előtt Mamrében, három angyal formájában. A hagyomány szerint, mielőtt az angyalok elindultak volna Szodomába, három botjukat Ábrahámnál hagyták.

Szodoma pusztulása után Lót önkéntelenül vérfertőzés okozója lett. Az Ószövetség és a Teremtés könyve (19, 27-38) szerint Szodoma és Gomora pusztulása után Lót egy barlangba menekült két lányával. Ott, miután részegre ittatták, a lányai vele háltak, hogy utódokat szüljenek. A két született gyermek a Moabita és Ammonita törzsek ősévé vált.

A szörnyű tett után Lót menedéket talált a mai Oad-el-Moualape területén, ahol imádkozott és Isten bocsánatát kérte borzasztó bűnéért. Tanácsot is kért Ábrahámtól, és megkérdezte, mit tegyen a megváltásért. Ábrahám átadta Lótnak a három angyal által hátrahagyott botokat, és arra utasította, hogy ültesse el őket Jeruzsálem szélén (A botok elültetésének helyét a Szent Kereszt Ortodox Monostor őrzi Jeruzsálemben). Arra is utasította, hogy a Jordán folyó vizével öntözze a botokat, és azt mondta, hogy ha a botok kihajtanak, az azt jelenti, hogy Isten megbocsátotta bűneit, ha nem, akkor nem bocsátott meg.

Lót, nagybátyja tanácsát követve, útnak indult, hogy vizet hozzon a Jordánból, amely meglehetősen távol volt az elültetés helyétől.

Azonban üdvözülésünk ellensége, a sátán, aki nem akarta, hogy Lót megtérését elfogadják, az úton megjelent egy nyomorult emberként, aki vizet mindig vizet kért Lóttól.

Azonban Isten egy idő után megsajnálta őt, és végül Lótnak sikerült egyszer megöntöznie az elültetett botokat. Ezzel az egyetlen öntözéssel a vesszők kihajtottak.

Két emberi szempontból megmagyarázhatatlan dolgot látunk itt: Mindössze egyetlen öntözéssel kihajtottak a botok. Jelképezve az Egyetlen Keresztséget.

A gyökerek összekapcsolódnak, és a három vessző összefonódik, létrehozva egy törzset. Így válva a Szentháromság szimbólumává.

Sokkal később, amikor Salamon király híres templomát újjáépítették, ezt a különös fát kivágták, hogy anyagul szolgáljon a templom építéséhez.

Azonban isteni rendelkezés folytán lehetetlen volt, hogy illeszkedjen bárhová és, hogy felhasználható legyen. Következésképpen elvetették és teljesen elutasították, nemcsak „használhatatlannak”, hanem „átkozottnak” minősítve, mivel nem lehetett „Isten dicsőségére” felhasználni.

Ennek a fának a küldetése azonban más volt, mint amire a második tenplom zsidó építői vágytak, akik mindig evilági gazdagságot reméltek Istentől.

Ez a fa, amit a zsidók átkozottnak véltek és elvetettek az isteni gondviselés eszköze lett a világ megváltásában, hiszen Krisztus Urunk ezen a fán szenvedett és halt értünk kínhalált, hogy megváltson minket a bűn fogságából.

Ahogy Ádám egy fa végett űzetett ki a Paradicsomból, most egy fa által újra megnyíltak előttünk annak kapui és lehetőséget kaptunk, hogy visszatérjünk valódi otthonunkba.