Próbáljunk meg hűek maradni az oroszországi újvértanúk és hitvallók emlékéhez

 

 

 Ma, amikor az oroszországi újvértanúkra és hitvallókra emlékezünk, érdemes felidéznünk ezeknek a bátor hívőknek a példáját, és erőt merítenünk az ő példamutatásukból. Hálát kell adnunk a mi könyörületes és emberszerető Istenünknek, a Háromságban tisztelt Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, hogy olyan korban élhetünk, amikor nem kell fizikai szenvedéseket és kínzásokat átélnünk keresztény hitünkért. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ellenség ma is ugyan olyan szorgosan munkálkodik azon, hogy minnél több ortodox keresztény üdvözülését lehetetlenné tegye. Napjainkban ezt nem fizikai terrort alkalmazva teszi, hanem sokkal kifinomultabb eszközök segítségével próbál meg elszakítani minket az Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Egyháztól. Gondoljunk csak a ma már általánossá vált vallásos szinkretizmusra, a szent keresztség 2000 éves formájának (háromszori teljes alámerítés) megváltoztatására irányuló aknamunkára (mely tegyük hozzá már rég meghozta gyümölcsét, hisz a világi ökumenista ortodox szervezetek közül már szinte senki nem keresztel kanonikusan), vagy itt van még a mindent bekebelező ökumenizmus, mely az Egyház szent hagyományával és kánonjaival mit sem törődve, azt állítja, hogy "Krisztus Egyháza különböző "ágazatokra" oszlik, melyek doktirnájukban és életmódjukban különböznek vagy, hogy az Egyház nem létezik láthatóan, hanem majd a jövőben fog megalakulni, amikor az összes "ágazat", szekta vagy felekezet egyesül, és még a vallások is egy szervben fognak egyesülni" (A ROCOR 1983-as, ökumenizmus elleni Anathemájából). Krisztus Urunk Szent Egyháza ma is megköveteli tőlünk hitünk megvallását, azt hogy amit az egyházatyák ránkhagytak, azt változatlanul megőrizzük. És, amennyire erőnkből telik, megpróbáljunk hűek maradni ezen bátor szentek emlékéhez. Kívánom, hogy ebben az oroszországi újvértanúk és hitvallók, valamint minden mennyei seregek, segítsenek mindnyájunkat.

2020. 02. 07.
Németh István atya

Today, as we remember the New Martyrs and confessors of Russia, it is worth recalling the example of these brave believers and drawing strength from their example.  We must give thanks to our merciful and philanthropic God, the Father and Son and the Holy Spirit revered in the Trinity, that we may live in an age when we do not have to experience physical suffering and torture for our Christian faith.  But we must not forget that the enemy is still working so hard to make the salvation impossible for the Orthodox Christians.  Nowadays, he does this not by using physical terror, but by trying to tear us away from the One, Holy, Catholic, and Apostolic Church by much more sophisticated means. Just think of the religious syncretism which has now become commonplace, or the countless intrigues to change the 2,000-year-old form of holy baptism (three times total immersion), which let us add has long borne fruit since almost no one of the ecumenical world "orthodox" organization  baptize canonically), and here is the  all-encompassing ecumenism that, caring nothing about the sacred tradition and holy canons of the Church, states that "that the Lord's Church is divided into so-called "branches" which differ in doctrine and way of life, or that the Church does not exist visibly, but will be formed in the future when all "branches" of sects or denomination, and even religions, will be united into one body" (from ROCOR's 1983 Anathema to Ecumenism).  The Holy Church of our Lord Jesus Christ still requires us to profess our faith, to preserve unchanged what the Church Fathers have left us.  And as much as we can, let us try to remain faithful to the memory of these brave saints.  I hope that the New Martyrs and Confessors of Russia, as well as all the Heavenly Hosts, will help us all in this.

 07. 02. 2020.
 Father István Németh