A Magyar szöveg az angol alatt található -
Dear Brothers and Sisters,
Today we have come to meatfare Sunday, when we commemorate the Dread Last Judgement of our Lord. We in our fallen state love to go about all our days as though we were the ones who judge. We judge the behavior of others, as though we ourselves were God. But the truth is, on that day, when our Lord returns, it is we who will be judged, all our actions and thoughts in this life. But contrary to our judgements of our fellow humans, which have no effect on their salvation, the Judgement we shall receive of the Lord will be effectual for our salvation or damnation. Then, on that day, we shall have no excuses, no lawyer to reason away our misdeeds, but each and every sin, great or small, of which we failed to repent and confess during our earthly life, shall be brought to light and opened before us and in sight of all the Heavenly Hosts, and we will be called to answer for each of them.
Many who are Christians in name only, who have accepted worldly doctrines such as evolution, they like to say: the Earth was created millions of years ago, and the Lord will return millions of years hence. Therefore we need not worry, we need not be too hard on ourselves in fasting and penance. And anyway, whenever He does return, He is loving and merciful, so everyone will go to Heaven, so there is nothing to worry about. But dear Brothers and Sisters, the Orthodox Ascetic Patristic Tradition stands unwavering in its warning of the contrary: that only a small number will be granted to stand by His Right Hand and not cast down by dreadful angels into the pit. Nor, dear Brethren, is His second coming far off, but very near!
Nowadays in the world we like to assert our rights. We like to say, "I have a right to this or that, I am owed this and that." In an American movie one expects to hear this line: "I am a citizen of such and such country, I have rights!" In business there is a line: The customer is always right. But dear Brothers and Sisters, it is not right for us to be so focused on our rights, if as Christians we forget our duties, which are far more important! It is worthwhile to note that in this whole world, no one truly has a right to anything besides God, who created the world. This is of course not to say we desire to live in some kind of a dictatorical system where citizens do not have rights, nor do we wish to ignore the Apostle Paul, who exercised his rights as a Roman citizen. But we warn against the very prevalent mindset of demanding what WE are owed, instead of focusing on what we ought to do for others, for the sake of God and our salvation.
It is written that even priests, and those who serve in the Church, such as deacons and cantors, have the right to receive payment. But anyone who truly wishes to serve the Lord in these last and apocalyptic times, by participating in the holy services and shepherding Christ's Flock, in the true Church, where real sacraments are administered, not just wine and bread, cannot expect earthly rewards, but rather the exact opposite—persecution and contempt.
Let us Christians not focus on our rights and earthly blessings, but let us rather prepare to be persecuted, because we are no longer in the Constantinian era, when there were Christian Kingdoms on the Earth to protect the faithful, but we are in a truly post-Constantinian age, which, as in the pre-constantinian period, means that the Church of the Lord shall be persecuted. Yes, the signs are all around us. To the estute observer, it becomes apparent that all the signs of the last age are already apparent, and perhaps the only prophecy from the book of Revelation which has not yet come to pass is that the Jews have not yet rebuilt their temple in Jerusalem. But truly, dear Brethren, we are in the age of the Antichrist!
As we know from the example of Jonah and the Ninevites, God spared their city after they repented at Jonah's warning. How much more should we, Christian of the last times, repent, for at the final and terrifying judgment, not just the destruction of a city but eternal damnation or eternal life will be at stake. St Ignatius Brianchianynov of the Caucasus wrote that the only reason the Lord yet delays to return, is so that those few on this Earth, who still truly desire to be saved, for the sake if the little flock. But there are less and less who wish to be saved...
The reason why someone is trying to fulfil the commandments of God is divided i to three reasons by the Holy Fathers, first is the fear of the punishment of the wicked, when someone progresses in the road the second is for the promised blessings in the Kingdom to come and the third and highest is for the sake of our love towards God. Now it is easy to say that I love God but if, upon reading the lives of the Desert Fathers, for example, we find, that even those great ascetics, who lived on a piece of bread and salt every day, in a dry hut in the scorching desert, that even they lamented each day, that they considered themselves not faithful enough to the Lord, well if even these, who truly gave up all their Earthly lives for the Lord, were not satisfied with the measure of their own love of the Lord, how then, dear Brothers and Sisters, could we, the sinnful last remnants living in these final days of the Antichrist, say we do love our God?
But then, as our Saint Philaret of New York said, when our Lord comes to bring us before His dread judgement seat, then all the saints shall go silent. No longer will they intercede on our behalf, nor can we open our mouths any more to beg for salvation, or to confess our crimes. This we only have an opportunity to do while living in this earthly life. Then the foundations of the Earth shall be shaken, and the stars will fall from the heavens. But even in those dreadful moments, dear Brothers and Sisters, the all-pure Theotokos and Mother of our God will be there, interceding to her Son on our wretched behalf, so that by her loving intercessions we may attain to the eternal Glory which He has prepared for us.
I wish you all a blessed Sunday!
/
Kedves Testvéreim!
Ma elérkeztünk a húshagyó vasárnaphoz, amikor Urunk szörnyű Utolsó Ítéletére emlékezünk. Mi, bukott állapotunkban, szeretünk úgy élni, mintha mi lennénk azok, akik ítélkeznek. Megítéljük mások viselkedését, mintha mi magunk lennénk Isten. De az igazság az, hogy azon a napon, amikor Urunk visszatér, mi fogunk ítélet alá kerülni, minden cselekedetünkkel és gondolatunkkal együtt az életünk során. De ellentétben azzal, hogy mi hogyan ítélkezünk embertársaink felett, ami nincs hatással üdvösségükre, az a bírálat, amit Urunktól kapunk, hatással lesz üdvösségünkre vagy kárhozatunkra. Akkor, azon a napon, nem lesznek mentségeink, nem lesz ügyvédünk, aki elmagyarázná bűneinket, hanem minden egyes bűnünket, legyen az nagy vagy kicsi, amit nem bántunk meg és nem vallottunk meg földi életünk során, világosságra hoznak, és nyilvánosság előtt, az összes Mennyei seregek szeme láttára, felelni fogunk mindegyikért.
Sokan, akik csak névleg keresztények, akik elfogadták a világi tanokat, mint például az evolúciót, hajlamosak azt mondani: a Föld sok millió évvel ezelőtt keletkezett, és az Úr sok millió év múlva tér majd, csak vissza. Ezért nem kell aggódnunk, nem kell túl szigorúnak lennünk magunkkal szemben a böjt és vezeklés terén. És különben is, barmikor is térjen vissza, Ő szerető és irgalmas, ezért mindenki a Mennybe kerül, tehát nincs miért aggódni. De kedves Testvéreim, az Ortodox Aszketikus - Patrisztikus Hagyomány határozottan figyelmeztet ennek ellenkezőjére: hogy csak egy kis számú nyáj kap lehetőséget arra, hogy ott álljon az Ő Jobbján, és ne vessék le borzalmas angyalok a szakadékba. Kedves Testvéreim, az Ő második eljövetele nem is olyan távoli, hanem nagyon közel van!
Manapság a világban hajlamosak vagyunk érvényesíteni jogainkat. Hajlamosak vagyunk azt mondani: „Jogom van ehhez vagy ahhoz, nekem jár ez és az.” Az amerikai filmekben általában hallhatjuk ezt a mondatot: „Én ennek és ennek az országnak az állampolgára vagyok, jogaim vannak!” Az üzleti életben van egy mondás: Az ügyfélnek mindig igaza van. De kedves Testvéreim, nem helyes, hogy ennyira a jogainkra koncentrálunk, ha keresztényekként elfelejtjük a kötelességeinket, amelyek sokkal fontosabbak! Érdemes észrevenni, hogy az egész világon senkinek nincs valódi joga semmihez, csak Istennek, aki megteremtette a világot. Ez persze nem azt jelenti, hogy diktatórikus rendszerben szeretnénk élni, ahol az állampolgároknak nincsenek jogaik, hiszen maga Pál apostol is gyakorolta jogait, mint római állampolgár. De figyelmeztetünk arra a széles körben elterjedt gondolkodásmódra, hogy mi azt követeljük, ami JÁR nekünk, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amit másokért kell tennünk, Isten és üdvösségünk érdekében.
Meg van írva, hogy még a papoknak, és azoknak, akik az Egyházban szolgálnak, mint például a diákonusok és kántorok, joguk van a fizetséghez. De bárki, aki valóban szeretne az Úr szolgálatában lenni ebben az utolsó és apokaliptikus időszakban, a szent szolgálatokban való részvétellel és Krisztus Nyájának pásztorolásával, az igaz Egyházban, ahol valódi szentségeket szolgálnak kis és nem, csak bort és kenyeret, az ma nem várhat földi jutalmat, hanem annak pont az ellenkezőjét, üldöztetést és megvetést.
Ne a jogainkra és földi áldásainkra összpontosítsunk, keresztények, hanem inkább készüljünk fel a üldöztetésre, mert már nem a Konstantini korszakban élünk, amikor keresztény királyságok védték a hívőket a Földön, hanem valóban poszt-Konstantini korszakban élünk, ami, mint a Konstantin császár előtti időszakban, azt jelenti, hogy az Úr Egyházának üldöztetésben lesz része. Igen, mindenhol körülöttünk ott vannak a jelek. A figyelmes megfigyelő számára nyilvánvalóvá válik, hogy az utolsó kor összes jele már bekövetkezett, és talán az egyetlen prófécia, amely a Jelenések könyvéből még nem teljesedett be, az az, hogy a zsidók még nem építették újjá templomukat Jeruzsálemben. De valóban, kedves Testvéreim, mi az Antikrisztus korában élünk!
Ahogy Jónás és a Niniveiek példájából tudhatjuk, Isten megkímélte városukat, miután azok bűnbánatot tartottak Jónás figyelmeztetésére. Mennyivel inkább kell nekünk, utolsó idők keresztényeinek, bűnbánatot tartanunk, hiszen az utolsó és félelmetes íteletkor, nem csak egy város pusztulása, hanem az örök kárhozat vagy az örök élet a tét. Szent Ignácz Briancsanyinov azt írta, hogy az egyetlen oka annak, hogy az Úr még késlekedik visszatérni, az az, hogy azon kevesek, a kicsi nyáj, akik még igazán vágynak az üdvözülésre, azok csatlakozhassanak Krisztus Urunk Egyházához. De egyre kevesebben kívánják az üdvözülést…
Azt, hogy valaki Isten parancsolatait próbálja teljesíteni, a Szent Atyák három okra osztják: az első a bűnösök büntetésétől való félelem, amikor valaki előrehalad ezen az úton, a második a megígért javakért az eljövendő Királyságban, és a harmadik, a legmagasabb ok, Isten iránti szeretetünkért. Na már most könnyű azt mondani, hogy szeretem Istent, de ha például elolvassuk a Sivatagi Atyák életét, és látjuk, hogy még azok a nagy aszkéták is, akik minden nap egy darab kenyéren és sóval éltek, egy száraz kunyhóban a perzselő sivatagban, még ők is minden nap panaszkodtak, hogy nem tartották magukat elég hűségesnek az Úrhoz, akkor ha még ezek, akik valójában egész földi életüket feláldozták az Úrért, nem voltak elégedettek saját szeretetük mércéjével, akkor mi, kedves Testvéreim, akik a keresztények bűnös utolsó maradéka vagyunk ezekben az antikrisztusi időkben, hogyan mondhatjuk, hogy szeretjük Istenünket?
De ahogy New York-i Szent Filarett metropolita mondta, amikor Urunk eljön, hogy felállítása előttünk szörnyű ítélő székét, akkor minden szent elhallgat. Többé nem fognak közbenjárni értünk, és mi sem nyithatjuk ki a szánkat, hogy könyörögjünk üdvösségért vagy megvalljuk bűneinket. Ezt csak akkor tehetjük meg, amíg ezen a földi életben élünk. Akkor megrendülnek a föld alapjai, és a csillagok lehullanak az égről. De még ezekben a szörnyű pillanatokban is, kedves Testvéreim, a Legszentebb Istenszülő Mária ott lesz, közbenjárva a Fiánál érettünk szerencsétlenekért, hogy szeretetteljes közbenjárásával eljuthassunk az örök dicsőséghez, amelyet Ő készített számunkra.
Áldott vasárnapot kívánok mindnyájatoknak!
István atya
.jpg)
