István atya köszöntője a Kenethordozó szent asszonyok vasárnapján

 

Krisztus Feltámadt!

Drága testvéreink Krisztusban, ma elsősorban Krisztus Urunk Szent Egyházának női híveit köszöntöm nagy szeretettel, hiszen a mai napon ünnepeljük a Kenethordozó szent asszonyokat, az apostolok apostolait.

Mondhatni Egyházunkban ma van az igazi nőnap, ellentétben azzal, amit a rossz emlékű Clara (Eissner) Zetkin alapított az eltorzult bolsevik női ideál éltetésére. Sokan sajnos úgy vélik, hogy szent ortodox egyházunkban a nőkre egyfajta másodrendű tagként tekintenek, mint egyes muszlim vagy zsidó közösségekben... Akik azonban, csak egy kicsit is ismerik az ortodox keresztény hitet jól tudják, hogy nincs még egy olyan vallás, ahol úgy tisztelnék a nőket, mint szent ortodox hitünkben. Gondoljunk, csak azokra a sok kiváló aszkéta apácákra, hercegnőkre, királynőkre, vértanúnőkre, akiket az Egyház szentként tisztel, nem is beszélve a mi Legszentebb Istenszülő Máriánkról, akit még az angyaloknál is magasabb becsben tartunk, és akihez üdvözülésünkért esedezünk. De had említsek meg még néhány példát: az ortodox egyházban a püspökök ugyan úgy kezet csókoltak a királyi család nő tagjainak, mint többi püspöktársuknak vagy az uralkodó család férfi tagjainak, hiszen ők is az ortodox keresztény világi hatalom képviselői voltak. De itt van még például az ortodox igumenák (apát asszonyok) esete, akiktől a hívők ugyanúgy áldást kérnek, mint a paptól vagy püspöktől, és ő három ujját összezárva megáldja a híveket, természetesen nem a krisztogrammal, mint a papok, hiszen ők nem kiszolgálói a Szent Titoknak; valamint amikor egy pap találkozik egy igumenával, miután megáldja őt kölcsönösen kezet csókol neki, mint, ahogy azt a többi paptársaival tenné.

Női híveink fontos szerepét az Egyházban mi sem bizonyítja jobban, mint igaz ortodox küzdelmünk huszadik századi történelme, amikor is sokszor az ortodox asszonyok keltek harca az egyházi naptárat követő hívek üldözőivel szemben. Ennek ékes példája Mandrai Szent Katalin, aki amikor a rendőrök le akarták tartóztatni parókiájuk papját, aki hű maradt az egyházi juliánus naptárhoz, ő felkiáltott mondván: „Csak a halott testemen keresztül viszitek el a mi papunkat”. És ez sajnos így is lett, hiszen egy démonok által elvakított rendőr a puskatusával fejbe vágta Szent Katalint, aki így elnyerte a vértanúság mennyei koszorúját. Végül idézzük fel ismét Őboldogságának Makáriosz érsekünknek a Feltámadás Ünnepére írott enciklikájának egy részletét, melyben nagyon helyesen emlékeztetett minket arra, hogy a Kenethordozó asszonyok férfiakat megszégyenítő bátorsággal, hogyan látogatták meg Krisztus Urunk szent sírját, amíg az Apostolok, a zsidóktól való félelmükben nem merték ezt megtenni.

Látván a nők ilyen mértékű tiszteletét és fontos szerepét a Keresztény Hitben egyes New Age „filozófusok” szeretik megbélyegezni Szent Hitünket a „lunáris”, azaz nőies jelzővel, ami szerintük alacsonyabb rendű az általuk preferált pogány álvallásoknál, melyeket a „szoláris”, vagyis férfias jelzővel illetnek... Ezeknek a megtévelyedett embereknek az ostobaságaira nem is érdemes sok szót pazarolni, hiszen, ha megnézzük ezeket a pogány álvallásokat egyből az ötlik a szemünk elé, hogy folyton folyvást ilyen-olyan női démonokat imádtak „istenekként”... Nem is beszélve arról, hogy Krisztusban nincsen se nő, se férfi (Gal 3:28), nemhogy „feminin” és „maszkulin” princípiumok és hasonló zagyvaságok.

Miután szemléltettük Egyházunk nők iránti tiszteletét és odaadását sokakban felmerülhet a kérdés, hogyha valóban annyira tisztelik az ortodox keresztények a nőket, akkor, hogy lehet az, hogy az Egyház nem engedélyezi például a nők papként való felszentelését? Ezek az emberek sajnos nem veszik észre, hogy az Úr által teremtett világunkban mindennek megvan, vagy legalábbis megvolt, a maga rendje és az Egyház harmonikus életében is mindenkinek megvan a maga feladata, melyet Isten rendelt neki. Az Úr, pedig úgy rendelte, hogy a papság a férfiak hivatása-keresztje legyen, a nőknek, pedig másfajta, természetükhöz jobban illő hivatásokat rendelt. Ma a lázadás korában, bár a lázadás kora valójában már Ádám és Éva bukása óta fennáll, mind nők, mind férfiak lázadnak a természetükhöz szabott feladatok ellen. Ez az egyik oldalon az istentelen „feminizmusban” nyilvánul meg, amikor egyes nők természetükkel ellentétes feladatok betöltésére vágynak és legnagyobb ellenségüknek érzik az „elnyomó férfiakat”, ahelyett, hogy örülnének annak, hogy a nehezebb és megterhelőbb munkákat az Úr a férfiakra rótta és nem rájuk. Ezek a démoni erők, mint mindig, széthúzást szítanak az Egyház és a keresztény család harmóniájában. De ezek a kísértések nem, csak a nőket támadják a „feminizmus” démona által, hanem a férfi híveket is a „szuper maszkulinizmus” által, amikor egyes férfiakban egyfajta torz kép uralkodik a nők világunkban betöltött feladatával kapcsolatban és egy beteges elképzelés él bennük a férfiak felsőbbrendűségéről. Ahogy a nőknél úgy a férfiaknál is ezek a tévképzetek általában a saját nemükben való bizonytalanságra, egy egészséges férfi kép gyermekkori hiányára, illetve saját szexuális orientáltságuk bizonytalanságára vezethető vissza.

Azonban a keresztény hívőnek mind férfinak, mind nőnek nem az egymás elleni küzdelemre, illetve a másikon való uralkodásra kellene törekedniük, hanem az egymással való harmonikus együtt élésre , amennyire ez itt ebben a földi életben lehetséges, melyben megpróbálunk felkészülni Krisztus urunk által nekünk ígért mennyei javakra, az örök életre, ahol hála Istennek már nem lesz több gondunk ezekre a kísértésekre és lázongásokra, hanem örök boldogságban élünk majd minden keresztény testvérünkkel.

Így hát drága ortodox keresztény nővéreim hadd köszöntselek titeket ismét szeretettel a feltámadott Krisztusban és kívánjak nektek áldott ünnepet a mai napra, valamint azt, hogy életetek során a gőgös feminizmus helyett kövessétek mindig a Kenethordozó asszonyok valódi női ideálját, szerénységben, alázatban, hosszantűrésben és szeretetben; így mutatván példát nekünk férfiaknak, hogy mint az apostolok egykoron mi is örvendezhessünk Egyházunk gyönyörű virágaiban, az ortodox keresztény asszonyokban.

A Mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Isten Atya szeretete, és a Szent Lélek közössége legyen tivéletek, mindnyájatokkal.

István atya

Szt. Tamás apostol ortodox kápolna

Sárospatak,

2024,05,06