Remete Szent Antal ünnepére

Remete Nagy Szent Antal
(251-356) 

 

Ismertető Jegyzet
 
A mi nagyszerű Antal Atyánk, az aszkéták csoportjának vezetője, Nagy Konstantin uralkodásának idején élt. Kortársa volt Alexandriai Szent Atanáznak, aki később az életéről könyvet is írt. Elérte az erény magas fokát és a szenvtelenséget. Bár nem volt tanult, volt egy Felülről való tanítója – a Szentlélek bölcsessége mely értést ruház a halászokra és a gyermekekhez hasonlókra. Mivel az elméje bölcsességtől megvilágosodott volt, sok szent és lelki tanácsot adott különböző témákra vonatkozóan, és rendkívül bölcs tanácsokkal látta el az őt kérdezőket. A lélek számára ezek a válaszok nagyon hasznosak, amint az a Szent Öregek Könyvéből is egyértelműen látszik. Azon kívül, ez az áldott emlékű ember ránk hagyta még a jelen a könyvben található százhetven írást is.
Azt, hogy ezek az írások az ő Isteni elméjének szerzeményei, többek között Damaszkuszi Szent Péter Hieromártír is megerősíti. Mindamellett a kifejezés stílusa szintén eloszlat minden kétséget, és elárulja azoknak, akik figyelmesen végig olvassák, hogy azok ahhoz a szent, nagyon korai, ókereszténységhez tartoznak. Ebből adódóan nem kell azon csodálkozni, hogy a szöveg nyelvezete közelebb áll a Szentbeszéd egyszerű formájához és a régimódi előadásmódhoz. Ami különösen csodálatra méltó az az, hogy ilyen egyszerűségen keresztül milyen nagy üdv halmozódik fel azok számára, akik a szövegeket olvassák, hogy milyen a meggyőző erejük, a gyönyörűség melyet megidéznek és általában, hogy hogyan tör ki belőlük a jó jellem és az Evangéliumi élet szigorúsága. Azok, akik lelki értéssel ízlelik meg ezt a valódi mézet, minden alkalommal el lesznek tőle ragadtatva.  

1.     Az embert gyakran nevezik intelligensnek, tévesen. Nem azok az intelligens emberek, akik a bölcs öregek mondásaiban és könyveiben jártasak, hanem azok, akiknek intelligens a lelkük és különbséget tudnak tenni jó és rossz között. Ők elkerülik ami bűnös és árt a léleknek és, mély hálával Isten felé, határozottan ragaszkodnak ahhoz ami jó és hasznára lélek hasznára válik. Egyedül ezeket az embereket szabadna intelligensnek nevezni.

2.     A valóban intelligens ember egyetlen célt követ, hogy engedelmeskedjen és megfeleljen a mindenség Istenének. Ezzel az egyedüli céllal a szívében, megfegyelmezi a lelkét, és bármivel is kerüljön szembe ebben az életben, hálát ad Istennek jóindulatáért és a dolgok gondviselés szerű elrendezéséért. Mert abszurd dolog hálát adni az orvosnak, aki keserű és kellemetlen orvosságot ad nekünk, hogy a testünket gyógyítsa, és közben hálátlannak lenni Istennel szemben azért ami számunkra durvának tűnik, nem értve, hogy minden amivel szembe kerülünk a mi érdekünket szolgálja az ő gondviselésével egyetértésben. Mert az Isten ismerete és a beléje vetett hit nem más mint a lélek üdvössége és tökéletesítése.

3.     Istentől kaptunk önuralmat, béketűrést, szerénységet, bátorságot, türelmet és hasonlókat, amelyek nagy és szent hatalmak, hogy segítsenek ellenállni az ellenség támadásainak. Ha ezek a hatalmak a rendelkezésünkre állnak és műveljük őket, semmire sem tekintünk fájdalmasként, keserűként vagy elviselhetetlenként abból ami velünk történik felismerve, hogy azok emberiek és a bennünk rejlő erényekkel leküzdhetők. A nem intelligens ezt nem veszi számításba: egyáltalán nem értik, hogy minden a mi javunkra történik, helyesen és úgy ahogy kell, hogy erényeink ragyoghassanak és mi magunk Isten által megkoronáztassunk.

4.     Észre kellene vennetek, hogy az anyagi dolgok megszerzése egy rövid életű fantázia és, hogy az erényes élet út, Isten akaratához illően, minden jólétet felülmúl. Ha erre gondolsz és folyamatosan észben tartod, nem fogsz zsörtölődni, nyafogni vagy másokat hibáztatni, hanem mindenért hálát adsz Istennek látva, hogy azok, akik a hírnévre és gazdagságra támaszkodnak rosszabb helyzetben vannak mint te. Mert a vágyból, a dicsőség imádatából és a tudatlanságból áll a lélek legrosszabb szenvedélye.

5.     Az intelligens ember, önmagát vizsgálva, meghatározza mi a javára való és mi nem, mi helyénvaló a léleknek és mi idegen tőle. Így elkerüli ami a léleknek idegen és ártalmas és ami elvágja őt a halhatatlanságtól.

6.     Minél szerényebb az ember élete annál boldogabb, mert nem zavarja őt a gondok sokasága; rabszolgák, farmmunkások vagy csordák. Mert amikor ezekhez a dolgokhoz kötődünk és zaklatottak vagyunk a problémáktól melyeket okoznak, Istent hibáztatjuk. Azonban a mi önfejű vágyakozásunk miatt a halált tápláljuk és megmaradunk a bűn életének sötétségében kóborolva, nem ismervén fel valódi önmagunkat.

7.     Nem szabad azt mondanunk, hogy lehetetlen elérni az erényes életet; hanem inkább azt kellene mondanunk, hogy nem könnyű. Akik elérték sem találják könnyűnek, hogy fenntartsák. Az erényes életben azok részesülnek, akik ájtatosak, és akiknek a nousza Isten szeretetét élvezi; a hétköznapi nousz azonban világi és ingadozó, egyszerre termel jó és rossz gondolatokat, mert természeténél fogva változó és az anyagi javak felé irányul. De az Isten szeretetét élvező nousz megbünteti a rosszat ami az ember tunyasága miatt spontán módon keletkezik.

8.     A tanulatlanok és bolondok nevetségesként tekintenek az oktatásra és nem akarják azt elfogadni, mert az megmutatná faragatlanságukat, azt akarják, hogy mindenki olyan legyen mint ők. Hasonlóképpen, akik kicsapongóak életükben és szokásaikban nem győzik bizonyítani, hogy mindenkimás rosszabb náluk, megpróbálva ártatlanként beállítani magukat a körülöttük lévő összes bűnöshöz képest. A laza lélek zavaros és elvész a gonoszságon keresztül, mivel magában foglal kicsapongást, büszkeséget, megtestesült vágyat, haragot, féktelenséget, őrületet, vérengző mivoltot, siránkozást, féltékenységet, mohóságot, kapzsiságot, önsajnálatot, hazudást, érzéki élvezeteket, lustaságot, levertséget, gyávaságot, morbiditást, gyűlöletet, rosszmájúságot, erőtlenséget, téveszmét, tudatlanság, csalást az Istenről való megfeledkezést.

9.     Azoknak, akik arra törekednek, hogy az erényt és a szent életet gyakorolják nem szabadna ítéletet magukra vonniuk azáltal, hogy olyan ájtatosságot színlelnek melyet nem birtokolnak. Hanem mint a festőknek és szobrászoknak nekik is az alkotásaikon keresztül kellene bemutatniuk az erényeiket és szentségüket, és mint csapdákat minden bűnt el kellene kerülniük.

10.  A gazdag emberre, aki életében híján van mindenféle belső fegyelemnek és erénynek, a szellemi értéssel rendelkezők úgy tekintenek mint, aki a gonosz befolyása alatt áll; hasonlóképpen azt az embert, aki történetesen szegény vagy rabszolga, de életében lelki fegyelemmel és erénnyel kitüntetett, áldottnak tartják.

 A teljes könyv megrendelhető az alábbi email címen:

ortodoxhit@gmail.hu